Ha valaki panaszkodik nekem, azzal feljogosít, hogy tanácsot adjak neki?

Mire jogosítana fel? Szakember vagy? Nem? No látod.

Ha panaszkodik neked valaki, akkor magad eldöntöd, hogy hallgatod-e tovább vagy sem. Figyelj rá: vajon azért panaszkodik, mert csak ki akarja magából önteni a sirámait, de úgysem vár választ, és nem is akar változtatni semmin, vagy azért, mert valóban segítségre van szüksége és benned megbízik és tanácsot vár tőled.

Ha kifejezetten kéri, hogy mit tanácsolsz, akkor döntsd el, hogy tudsz-e neki adni, akarsz-e neki adni. Ennek semmi köze a feljogosításhoz vagy a jogossághoz.

Neem, nem nem!!!

Pont ez a baj a magyar felfogással!!

Aki panaszkodik, annak érzelmi szinten megértésre, empátiára és elfogadásra van szüksége. Akarhat tanácsot is, de azt külön konkrétan szokták jelezni (pl. Te mit csinálnál a helyemben?”, és hasonlók), vagy neked rá kell kérdezned, hogy szeretne-e.

Asszertivitást javaslom elsajátítani. Jó folyamat van benne, segít jó hallgatóságnak lenned. Főleg egy ilyen feladatorientált embernek, mint amilyen te és én is vagyok. Tehát tapasztalatból beszélek :)

Szóval a panaszkodásnál nem az a megoldás, hogy te mit csinálnál a helyében, hanem az a megoldás, hogy ő rájöhessen mit érez, miért érzi azt, és mit szeretne csinálni ezzel kapcsolatban. Ez megelőzi azt is, hogy később újra panaszkodjon neked ebben a témában kapcsolatban.

Én alapból olyankor panaszkodom, amikor valami nyomaszt, amit ideig-óráig egy-egy viccelődéskor, aktív program során félre tudok tenni, de egyébként mindig bennem motoszkál. Ezek pont olyanok, amelyek:

- Megoldhatatlanok. Egészségügyi (pl. szedsz egy gyógyszert, de nem használ 100%-ig és az állapot romlani fog, te többet nem tehetsz, ettől még nyilván szenvedsz). Család, pl egyik szülőddel nagyon szeretitek egymást, de van valami (akár lappangó) konfliktus köztetek. Megbeszélni nem lehet, kerülni igen, de nem minden esetben.

- Folyamatban van a megoldás, sőt, olykor javítok, igazítok is rajta, de fájdalmas maga a folyamat és nem biztos, hogy lesz eredménye. Pl. ha az ember átképzi magát - sok tanulás, kevés szabadidő, esetleg anyagi kockázatok. Ha az ember hasonló területen már vallott kudarcot, még jobban fél.

Ha nem az előző kettőbe tartozik a probléma, akkor sok esetben már megoldottam önállóan is. Nagyon sok esetben úgy érzem és látom, hogy amire egy barát 10 mondat után tanácsot tud adni, azt az ember amúgy magától is meg tudja oldani.

Ha mégis tanács kell, akkor:

"Ide figyelj, van egy nagy gondom, gondoltam már erre is, de nem érzem megoldásnak, arra is, de azt se érzem annak, amazt pedig már próbáltam is és nem sikerült. Mit tennél a helyemben?"

Nem mindenki szereti magában tartani a gondjait. ;)