Te mennyire vagy életunt?

Az a helyzet,hogy ezt érzem. Igen csak gyakran tör rám ez az érzés, főleg,ha a temérdek szabadidőmmel nem tudok mit kezdeni. Ilyenkor annyi mindent csinálhatnék, de egyszerűen semmihez sincs hangulatom. Csak megy a mókuskerék, és előttem a nagy ismeretlen,attól várom a megváltást,mert képtelen vagyok erre jelenleg. 17 vagyok. Tizedikes egy tök jó középsuliban. A társasáág nem gáz, a tanárok jófejek. Néha tanulni kell. Nem viszem túlzásba négyes-ötös simán megvan. Azt érzem be vagyok zárva. Megvan kötve a két lábam, pedig nincs. A tesóim nyitogatják szárnyaikat. Az egyik magasra tette a lécet tanulás terén, a másiknak egy nagyon jó haveri társaság,meg párkapcsolat. Ők elvannak. A szüleim is. Őrülnek,hogy végre pénten,és csak chill. Tv, meg sorozatok,meg pihi. De én megőrülök azt érzem. Én nekem nem kell ez a négy fal. Én menni akarok,menni és menni. Kirándulni, túrázni, utazni, kiszakadni a hétköznapokból,élni egy kicsit. Haverokkal nevetni,meg sírni. Énekelni, gitározni. Embereket akarok. A koncepció megvan, de mégis ha elönt ez a motiválatlan aggodalom,hogy megint csak semmivel telnek az óráim elkeserít. Azt sem tudom mit csinálhatnék. Ötletek?

Ezek a klisé dumák is megvannal,hogy kell egy cél, kell erö,meg willpower,meg mittomén,se nincs. Miért nincs? :/

Pedig a kedvem kéét másodperc alatt felvihető nulláról maxra,ha olyan inger ér. Pl. Egy nagyon jó baráttal összefutok. Csak sajnos azt érzem,hogy mindenkinek megvan a maga kis élete ,a dolga,én meg itt vagyok tétlen. Nekem miért nimcs dolgom,miért nincs életem? Az egyetlen felelősségem, de nagy öncélú kockázattal, az az,hogy úgy töltsem el a szabadidőm,hogy hasznos is legyen. Ehh. Fura. Mindegy. Csak reagáljatok valamit,legalább jönnek az ingerek :). Eléggé el vagyok veszve,az van.