Hogyan alakult volna az életed, ha 20 évesen kapsz egy saját lakást?

Mi a barátommal egy koliban laktunk, amikor összejöttünk. Ez nem a lakáson múlik. Ha csak albiban laktam volna, nem fejlődött volna annyit a szociális készségem, mint a koliban. Sokkal jobban szeretem azt aki most vagyok, az egyetem alatt, mint aki gimiben voltam.

Anyagi helyzet vajon, hogy változik, ha nem neked kell több millió forintot kifizetni...

Nagy eséllyel:

Sose mentem volna külföldre

Maradok tanár és nem végzek mérnökit

Normális bevétel helyett éhbérért

Sose találkozom az exemmel

Ha 20 évesen lakást kapok, akkor nem azzal telt volna eddig az életem, hogy a nagyrészt hitelre vásárolt kéglim törlesztőjét nyögöm. Ebből kifolyólag sokkal többet tudtam volna félretenni a saját gyerekeim lakására, hogy ne úgy induljanak az életben, ahogy én indultam.

Ez sajnos egy ördögi kör. Amíg fizeted a saját lakásod hitelét, nem tudod úgy támogatni a gyerekedet lakhatás szempontjából......és így tovább.

Amikor nagyon alacsonyak voltak a lakásárak (6-7 éve) én megkaptam.

Ha nem kaptam volna, valószínűleg külföldi munkában gondolkodnék (vagy már külföldön dolgoznék), levelezőn tanultam volna. Nem fektetnék annyi pénzt a hobbimba, nem járnék az ismerősöm műhelyébe "tanulni".

Stb, hosszú a sor. Még rosszabb lenne valószínű a szociális eletem, ha a mai ingatlanárak mellett kéne egy lakásra/albérletbe valót összekuporgatnom.

F

Sokkal jobban.

Párkapcsolat terén érezhetően kényelmesebb lett volna laza csajokat felvinni vagy később a barátnőmmel összeköltözni.

Karrier terén jobban ment volna a tanulás. Koliban kifogtam 2 olyan szobatársat fogtam ki, akik tönkre vágták az alvásom és alig tudtam tanulni. Albérletben sem volt a legjobb. Hazaköltözés után sem.

Lelkileg is nyugodtabban lettem volna, ha nem szól bele az életem rengeteg részébe valaki és senki sem problémázik, hogy mikor kelek, mit csinálok, miért pont úgy csinálom.

Nem mentem volna férjhez (igaz, így sem kapkodtam el, akkoriban a 29 év már későnek számított). Ha lett volna egy lakásom, akkor a munkámra, pályámra koncentrálok. Párt nem is keresek, vagy lett volna, vagy nem. Így viszont, mivel nem akartam a szülői házban megrohadni, egyedül pedig egy hitel ügylet nagy macerás lett volna (kezes nélkül, adóstárs nélkül), így férjhez mentem, aztán ketten összehoztuk. A férjem rendes, a lányom egy tündér, de azt mondom, ha visszagondolok, pont nem a családi élet az, ami hiányzott volna az életemből. Tehát munka, pályafutás, hobbi, esetleg kapcsolat (de össze nem költöztem volna senkivel). Szülői házzal pedig minimalizáltam volna a kapcsolatot, amennyire lehetséges. Nálam így lett volna.

(N/48)

Megmaradt volna az a pénz amivel magam vettem meg a házamat 20 evesen. Többi nem változik.

Tudom most hihetetlen, de 15-20 éve csak az nem tudott elkoltozni aki nem akart...