Igaz, hogy az ember "elfelejt" beszélni, mert nem kommunikál szinte senkivel? (max online levelezéssel csak)

Volt egy döbbenetes interjú, amit Vitray Tamás készített, két amerikai magyarral.

Az egyik egy harmincas figura volt, kb. 3 hónapja élt kint.

…és akkor menni júeszéj, cshinálni egy nagy biznisz, óh vell… és így tovább.

A másik beszélgetőtárt 60 éve nem hallott magyar beszédet, nem olvasott magyarul.

És tökéletesen beszélt, a legkisebb akcentus nélkül. Kitalált szavakat, de azt remekül. Akkor jelentek meg a világban az első mobiltelefonok. Úgy beszélt róla, hogy mozgótelefon. Tehát még ilyenkor sem használt idegen szót.

Vitray megkérdezte, hogyan sikerült ilyen szépen megőrizni az anyanyelvét. Nem értette az öreg elsőre. Végül ezt válaszolta (igyekszem pontosan idézni).

Szerkesztő úr! Az nem fordulhat elő, hogy az édes jó mama – még ha az égben is van már – ne értse a fia szavát.

Velem volt ilyen.

Amikor 6.osztályos voltam nem voltak barátaim. Így amikor eljött a nyári szünet senkivel nem tudtam beszélni. (a szüleimmel sincs jó kapcsolatom naponta szószerint max. 3 szót váltunk). Tehát 3 hónapig meg se mukkantam.

Aztán eljött a szeptember, sulikezdés és azt vettem észre, hogy nem jön ki hang a számon csak erőltetetten. Dadogtam, makogtam, hadartam, artikukálatlanul beszéltem. 2 hét kellett mire visszarázódtam a beszédbe.