Ez elég abszurdnak hangozhat de. Miért gondolkodok sokszor azon hogy megsérülök?

Na ez fura lesz, de nem vagyok őrül. (legalábbis nagyon remélem)

Sokszor gondolkodom azon hogy megsérülök. Nem csak annyira hogy lenyúzom a kezem, hanem összeesek, ömlik a vérem stb.

Az a baj hogy nagyon sokszor jut az eszembe. Legtöbbször lefekvés elött.

De a másik furcsa dolog hogy, amikor valaki pl egy filmben megsérül furcsa érzés fog el.

De nem jó értelemben.

Viszont esküszöm szadista vagyok, mert direkt nézek külön olyan videókat ahol pl filmekben megsérülnek...

Az is ilyen érzést hoz rám amikor valaki lelkileg gyötrődik, vagy sérül meg, vivódik.

Ezeket nem bírom nézni, nagyon rosszul érzem magam tőlük.

De visszatérve az eredeti kérdésre. Olyanokon szoktam "gondolkodni" például hogy megvernek, vagy sport közben felöknek és eltörik a lábam. Néha ilyenekről szoktam álmodni is, és nagyon rossz. Zihálva megizzadva ébredek éjszaka közepén.

Múltkor azt álmodtam (ne kérdőjelezze meg senki miért álmodok ilyen hülyeségeket) hogy egy sas belemar a karomba.

Az ilyen gondolatok végén majdnem míndíg van ott valaki. Felsegítenek vagy bevisznek a kórházba stb. Általában elutasítom (vagyis megpróbálom) a segítséget, és inkább szenvedek. Persze mindig kapok segítséget de gondolatban nem bízok az emberekben.

A való életben nem félek, ha megsérülök (pl edzésen) egyből felállok, nem foglalkozom azzal hogy fáj. Nem szeretem ha amiatt sajnál valaki mert megsérültem. Úgyis elmúlik akkor még minek sajnálkozni. De gondolatban is ez a helyzet csak ott annyival durvábban sérüök meg, hogy nem bírok felálni, összeesek stb. ezért nem tudom "kizárni" a fájdalmat.

Egy másik talán fontos dolog. Ha valaki más sérül meg a közelemben egyből szeretnék segíteni neki. Viszont ha valakin látom hogy rájátszik, eltúlozza vagy megjátsza az egész fájdalmat, annyira lealacsonyodik a szemembe. Őt nem tudom sajnálni, inkább dűhít amikor nyílván való hogy megjátsza magát. Persze segítek neki ha kell,de amint lehet elmegyek a közeléből.

Anyámékkal próbáltam erről beszélni de nem érdekli, míndíg túl fáradtak vagy csak nem érnek rá. Pszichológushoz meg úgysem visznek el.

Nem tudom miért van ez és kezd zavarni. Ez valami pszichés baj? Kell a pszichológus?

Ha valakinek volt hasonló, ő mit kezdett ezzel?

Kérem aki tud valami ötletet mondani az mondjon, nem akarok megbolondulni vagy ilyesmi.

És kérlek ne nézzétek sültbolondnak...

Köszönöm szépen a segítséget!