Az emberek miért hajlamosak rásütni azokra a nőkre / lányokra azt a címkét, hogy “kompenzál” vagy “nem tudja elfogadni magát”, csak azért, mert tetszik nekik az alternatív öltözködés/smink, és ez szemmel látható rajtuk?
Tapasztalatom szerint a legtöbb pedagógusnak, szülőnek, pszichológiát, vagy hasonló munkát végző szakembernek az az egyik amcsi szappanoperákból ellesett pornográf vágya, hogy adott egy tízen-huszonéves lány/nő, aki szereti az erősebb sminket, a fekete színt, netán emellé még bármely alternatív szubkultúra tagja, és a történet végére, amikor “megtalálja önmagát” (júj, de erőltetett 🤮) és “megerősödik az önbizalma”, akkor levedli az általuk vadócnak ítélt külsőt, meg szeretne tetszeni valami hülye, nyálgép pasinak, és elkezd “normálisan” öltözködni.
Igen, - van ez a sablonos, elcsépelt sztori. De miért gondolja a legtöbb, ténylegesen egy szubkultúrát sem ismerő ember, hogy ez a valóságban is így működik?
Hogy ha valaki alternatív zenét hallgat, alternatív módon öltözködik huszonévesen, az szerintük valami tinédzser korból visszamaradt, időszakos divatirányzat, - ha az ember szereti a fekete színt és gyakran viseli, szemhangsúlyos, extrém, de nőies sminket visel akár sötétebb szájjal az arckontúrt teljesen átdeformáló, rózsaszín szájfényes kamu-luxuspitsás divat helyett, akkor egyenlő azzal, hogy “depressziós”, “önértékelési problémái vannak”, “ezzel akar kompenzálni”, “kényszeresen takargatja a ‘valódi’ arcát”...stb.
Igen, 20 éves fiatal nő vagyok. Egy szubkultúra tagja.
Nincs színes hajam, tetoválásom, piercingem, - az egyetlen “bűnöm” az, hogy szeretem a sötét, domináns sminket, a sötét, de nőies ruhákat, - még csak nem is túl vad darabok.
Mindig is extrémebb, historikusabb stílust képviseltem lélekben. Gimnázium utolsó éveiben már mertem bátrabban sminkelni (addig én sem nagyon mertem). Jól éreztem magam úgy, ahogy vagyok, nem akartam kényszeresen megfelelni, tetszelegni senkinek, példamutató magatartásom volt, a félénkebbek/csendesebbek közé tartoztam. Ennek ellenére rám szállt egy tanár, aki a már említett mondatokat vágta hozzám, meg azt, hogy “sokkal szebb lennék, ha elfogadnám magamat”...
Miért misztifikálják túl ezt a bugyuta “elfogadás” dolgot, amikor szemmel láthatóan ŐK azok, akik nem fogadnak el minket?!
Apám egyik nap meglátott fekete rúzzsal, és azonnal lekqrvázott, pedig aki olyan kaliberű nő, az szemmel láthatóan teljesen máshogy öltözködik.
Mit lehet tenni ellene? Mert hiába próbálok civilizáltan kommunikálni velük, még csak meg sem hallgatnak.
Nem egyszer mondtam már el nekik, hogy ez NEM kompenzálás, NEM egy tinédzser korból visszamaradt divatdepis hülyeség. nem mellesleg depressziós sem vagyok, csupán szeretem magamra festeni a belső világomat és a személyes életérzésemet, és nem gondolnám hátránynak, ha ez akár 80 éves koromra is így maradna.
Jaj, - akik meg nem a kompenzálós dumákkal jönnek, azok szerint meg “nagyképűek” és “megbotránkoztatóak” vagyunk, - mert “hogy merészelünk ilyen szemekkel utcára lépni”... (És még csak nem is valami black metálos kreálmányról beszélek. 😅)
A zenék, amiket hallgatok, egyáltalán nem olyan zúzósak és depisek, ahogy ők gondolják. Pont, hogy értéket képviselnek, - engem egy elég fájdalmas és nehéz időszakból húztak ki ezek az előadók a zenéikkel (NEM voltam depressziós ekkor sem, csak elkeseredett és tanácstalan).
Akinek volt hasonló élménye, hogy kezelte? Emberek miért sütik rá mindenkire ezt a bélyeget ahelyett, hogy őszintén beszélgetnének az illetővel az élet bármely területéről, és nem csak a maguk igazukat hajtogatnák?
válasza:Megfordítanám a dolgot: Nem túlmisztifikálják, hanem leegyszerűsítik. Az embereket sok infó éri, ezek közül kevés érdekli őket. Amit lehet, egyszerűsítenek. Pl. a metálosok sátáinsták, a techno drogos zene, az öngyilkosság gyávaság és hasonlók. Így könnyebb feldolgozni a világot.
Nekem huszonévesen lett szőkére festve a hajam. Szülők reakciója: Az egyikük előadta, hogy már nem vagyok tizenéves, miért most ment el az eszem. A másikuk megkérdezte, hogy ugye nem lettem meleg. A valódi ok: Egyszerűen tetszett, kiakartam próbálni, minden mögöttes tartalom nélkül... :D
válasza:
válasza:Bocs, de te tényleg kompenzálsz. :D Nem sírnál ennyit, ha nem így lenne.
Mellesleg, általánosságban a kompenzálással nem értek egyet, azzal igen, hogy kamaszkorból visszamaradt stílus. És nem azért vetkőzi le a többség, mert "megtalálja önmagát" és a többi általad elcsépelt sztorinak titulált közhely, hanem mert a "felnőttek világában" mindennek megvan a maga helye és ideje.
Igen, én is kedvelem a metálos, goth, darkosan nőies vonalat, szeretek erősen sminkelni. 30 évesen egy koncertre ugyanúgy simán elmegyek ebben a cuccban, és néha a magam kedvéért is felöltöm. DE. Aki nem ismer régóta vagy privátban, az nem ezt látja. Munkahelyre "normális" öltözetben járok, mert oda nem való a dark-goth-egyéb maskara. Ez egyszerűen tény. Ugyanígy már nyáron negyven fokban sem tartom cikinek felvenni a virágos ruhácskát (ami ugye kamaszként még az volt, mert a fekete az kell). Megvan mindennek a maga helye és az ideje. Az egyéni stílusomnak is, meg a hétköznapok rendjének is. Nyilván a hétköznapokban is nyomokban látszik a stílusom, de sokkal finomabban.
Amíg ezt nem vagy hajlandó belátni, addig valóban kompenzálsz, valóban dacból csinálod, hogy bebizonyíts a világnak... valamit.
(Zàrójeles megjegyzés: igen, van, aki a hétköznapokban is bevállalja a merész stílust. Mondjuk akit én ismerek ilyet, az tetoválóként vagy kocsmában dolgozik. Ott megteheti. De a nagytöbbsèg nem.)
válasza:Végre egy hosszú szöveg, amit nem untam el a felénél.
Jófejnek tűnsz.
Egyébként ha ez tesz boldoggá, nyugodtan öltözködj így. :) A többiekkel meg ne törődj, előítéletek sajnos mindig voltak és lesztek.
Én is szeretem a dark dolgokat egyébként, de a talpig fekete öltözetnél messzebb sosem mertem elmenni, pedig nekem is tetszenek az erős sminkek, fekete rúzs, extrém haj, stb. Én mégsem merném bevállalni. Szóval valamilyen szinten irigyellek is, hogy te igen.
24 vagyok, és kb. 10-11 éves korom óta tetszik ez az öltözködés.
válasza:Nyugi, nőként (pláne fiatal tiniként) kb bármiben is lelsz örömet, valaki úgyis beléd köt.
Ha szereted a romantikus filmeket, meg a tipikusan csajos dolgokat, az is gáz, ha a fiús dolgokat szereted, az sem tetszik sokaknak, ha alternatív vagy, azt egy rakás szzeteotipiaval kötik össze, ha van valami érdeklődési köröd (bandák, animék, könyvek, játékok) akkor is sokan bekategorizálnak, ha meg valami éppen aktuális, fiataloknak szánt, de amúgy ártalmatlan divatot követsz (egirl, vsco girl) az meg pláne a hülyeség netovábbja sokaknak.
Magyarul szarni kell mások véleményére, mert úgysem tudsz olyan lenni, akit egyöntetűen mindenki elfogad.
válasza: válasza:Szerintem az "növi ki", akinek csak valamilyen idióta kis fellángolás volt, amit arra használt, hogy felhívja magára a figyelmet a kortársai és a szülei körében, és nincs meg benne az életérzés. Rengeteg a hasonló, még több a nem megfelelő információkkal rendelkező ember, és így általánosítanak. A 80-as, 90-es években például rengeteg volt a tupírozott hajú, bőrszerkós rocker, és nem azért, mert akkor több ember érezte magáénak a rockerek világát valódi mélységben, hanem mert akkor éppen az volt a divat és a menő, ezért csomóan fejest ugrottak bele, majd pár év vagy hónap után meg is unták. Ez volt a tömeges jelenség, így bekategorizálták magukban, hogy ez csak egy időszakos hóbort, amit azok alkalmaznak, akiknek nincs identitásuk vagy ki akarnak tűnni. Nem tudják elképzelni, hogy valakiben ez tényleg benne van, és teszem azt, 30 évesen is azt hallgatja meg úgy öltözik anélkül, hogy bármi baj lenne a fejében.
Ezen az oldalon is, ha felkerül a téma, akkor elég szűk agyú megközelítések születnek "ha fiatal, akkor remélem, kinövi, ha felnőtt, akkor ajánlom, hogy ebből éljen". Aki egy kicsit más, egy kicsi egyediséget visz az egyszínű tömegben, az mindig taszítja a sémagondolkodású egyszerű embereket, akiknek az a nap beszélgetéstémája, hogy hányan voltak előttük a bevásárlóközpontban a sorban, és hogy mennyire lehűlt a levegő.
Szerintem inkább ők kompenzálnak, nincs vagy nem is volt merszük felszabadítani magukat a társadalmi nyomás, konvencionális láncok alól, ezért azt szidják és arra vetítik ki a frusztrációjukat, akik ezt meg merik tenni, és ne adja az ég... esetleg még azután se szégyellik el magukat mélységesen, és igazodnak a csőcselékhez, hogy nekik mennek, hogy ezt hogyan képzelik.
Nekem az apám tett megjegyzéseket az öltözködésemre, amikor elkezdtem bőr és szegecses cuccokat hordani, aztán kiderült, hogy azért volt akkora tapló ebben a témában, mert tizenévesen ő is akart acélbetétes bakancsot, csak neki nem vettek a szülei, míg nekem anya megvette, és idegesítette, hogy neki nem adatott meg, én meg megkaptam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!