Nem tudom megkülönböztetni, hogy az emberek mikor mérgesek és mikor nem. Másnak is ilyen?

Milliószór volt olyan, hogy a plusz két óra miatt le kellett pecsételtetni egy bérletet úgy, hogy közben nem is mentem, mert akinem jár eddzésre, az mind ezt csinálja úgyhogy én is rávettem magam. Na szóval. Beszélgetünk, beszélgetünk ott a prtással, és mondja is, hogy mai nap ha 20-an ne jöttek volna ugyanezért, akkor sehányan, és is így mondta mondta, egyszer csak olyan hangnemre váltott, hogy azt hittem lecsesz, hogy jöttem pecsételni, mert az arca és a hangsúlya arra utalt, és utólag derült ki, hogy teljesen jóindulatból mondta."egyszerűen rá kell venni amgad, hogy begyere és edzzés egy kicsit, és le is van tudva" ezt olyan hangnemben, mintha mérges lenne rám. Nem tudom emgmagyarázni, hogy milyen.. Nem fogtok megérteni, de hátha...

Másik eset, hogy titkárságon az iskolában is úgy néznek rám, amikor bejövök, mintha most intéztem volna el, hogy utcára kerüljenek és ha valamit elrontok olyan hangnemben beszélnek velem, hogy meg is ijedek kicsit. pl. És ezt miért nekem hozod? Szerinted én csinálom ezeket? Menjél le a menzásnénihez és neki adjad ezeket, ne nekem. Aztán meg a végén már mosolyog. Én ezt nem értem. Egyszerűen nem tudom megkülönböztetni, hogy mikor mérgesek és mikor nem az emberek. Arcukból is és hangjukból is. A viselkedéséből látom, hogy baja van velem, lecsesz engem, de a végén meg mosolyogva elbúcsúzunk. Ugye más is így látja? Vagy velem van gond? Már kezdek félni. Mi van, ha felnőtt koromban ezért egy állást veszítek el? Most már kezdek parázni!!!

16/f