Nem szoktatok emiatt mérgesek lenni? Vagy nem jutnak ezek eszetekbe? (Önbizalomhiány)

Mikor meglátom vagy meghallom hogy megy másoknak az élete mindig eszembe jut hogy nekem is lehetne úgy mond "normális" életem, nem érezném magam roncsnak. A sok bántás miatt amit el kellett viseljek. Ilyenkor elgondolkozok azon hogy akiknek olyan jól megy az ismerőseim közül hova jutottak volna, vagy hogy éreznék magukat most ha ők is ezeket élik meg? vagy ha én teszem őket tönkre lelkileg. Mondhatjátok hogy gonosz vagyok meg irigy ..stb az vagyok. Nem utálom magam emiatt. Ezt a stabil érzést akarom én is, hogy képes vagyok elérni azokat amiket akarok. Ezek ellenére egyébként szeretnek az emberek, és pozitív vissza jelzéseket is kapok a külsőmmel. Mielőtt valaki bele kötne. Nem is érdekelnek az ilyen dolgok, de belülről néha olyan képtelennek érzem magam ilyenkor a múltbéli dolgok miatt, és olyankor nagyon mérges tudok lenni ezek miatt. Ti nem szoktatok emiatt mérgesek lenni? Persze jó vagyok a dolgok pozitív oldalának a meglátásában például ez motivál hogyha lesz egy gyerekem biztos hogy ha kell bemegyek az iskolába és szét szedem majd a tanárt vagy igazgatót is csak hogy tudja a gyerekem hogy biztonságban van. Igen nyilván se az iskolában se otthon nem voltak jók a dolgok. Kicsit azért is írtam ezt ki mert ha kiírom magamból a dolgokat segít egy kicsit.