Hogy vagy képes elengedni a múltat?
Az enyém gúzsba köt engem, nem hagy levegőhöz jutni, kiszorítja belőlem az életet.
Nem tudom megváltoztatni, de képtelen vagyok elfogadni a történteket. Vagy arra gondolok, mi lett volna, ha akkor másként alakul, vagy arra, hogy csak érjen véget minél hamarabb.
Minden nap őrlődöm és egyre jobban becsavarodok tőle és tudom, hogy csak én segíthetnék magamon, de eddig semmi tartós megoldást nem találtam.
Ha te képes voltál elengedni, hogy sikerült? Helyreállt az életed azóta?
Szerintem te depressziós vagy, közepes, vagy súlyos állapotban. Tökéletesen erre utal minden, amit írtál. Gondolom, szorongsz, nem tudod irányítani és leállítani a múlton merengést és az önhibáztatást, nyomott, gyászos az alap hangulatod.
A depresszióból kellene kilábalnod és akkor ezek mind megszűnnek. De a kilábalás nem egyszerű.
Most írhatom, hogy tudatosítsd magadban, hogy a múlt nem megváltoztatható és csak el kell fogadni, hogy csak a jelenre és a jövő megoldásaira koncentrálj. De ezt egy depressziós ember nem tudja megoldani, mert az agya saját maga ellen fordult és a múlton és az önhibáztatáson dolgozik.
Keress itt depresszióval kapcsolatos kérdésekre, hátha lesznek jó tanácsok:
https://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=depresszi%C..
Vagy keress pszichológust (létezik tb-re rendelő is, így ingyen van).
Vagy nézz be a BURA.HU oldalra (lelki problémákkal, betegségekkel foglalkozó oldal, fórummal, ingyenes online pszichológussal), ahol biztosan kapsz jó tanácsokat.
Előző voltam, csak még írnék ár mondatot.
Ha kikeülsz a depresszióból, akkor ezek az őrlődő gondolatok, becsavaroás, önhibáztás, rossz alap hangulat is meg fog szűnni automatikusan.
A lényeg, hogy tudd, mi a bajod pontosan és ki akarj kerülni belőle. Ha kikerültél a depresszióból, akkor a múlt feldolgozása és elfogadása is sokkal egyszerűbb lesz az agyad (vagy lelked) számára. A nem depressziós emberek többsége egy legyintéssel el tud intézni olyan dolgokat, amiken egy depressziós rágódik és beleőrül.
Nem könnyű de muszáj, ha nem teszem csak tovább ártok saját magamnak aminek semmi értelme,tönkre megyek szellemileg és fizikailag is le épülük,volt már rá sajnos példa de most nem rég fel áltam végre és el kezdtem tenni érte, nagyon le vagyok maradva de nem stresszelek csak szépen csinálom a dolgaimat és tervezem tovább az életem,nincs már sok időm a múlton gondolkodni és semmi értelme,ha vissza gondolok a múltra akkor csak is a szép emlékeket látom magam előtt.
Eddig minden oké, sokkal jobban érzem magam.
Hálásan köszönöm a válaszokat! 4-5 válaszoló beletrafáltál! Csakhogy ennek a depressziónak már egy éve, hogy elkezdődött és ha jobb is lett, csak rövid időre.
Nagyon sokáig úgy fogtam fel, hogy mindezt megérdemlem a múltamért (sok rosszat tettem). Ez talán igaz is volt egy fokig, de egyre jobban belesüppedtem ebbe és csak pár hónapja kezdtem látni, hogy eleget bűnhődtem, így csak elveszem magamtól annak az esélyét, hogy valami jót hozzak ki az életemből.
Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki leírta a gondolatait!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!