Miért nem tudom elengedni a múltat?
Van, hogy nosztalgikus érzéssel tekintünk a múltra. Ez teljesen normális. Valahogy a régi idők mindig megszépülnek. Semmi baj, hogy szépnek látod a középiskolai éveid, és szeretnél ott lenni újra. Szerintem mindenki titokban visszavágyik egy-egy életszakaszba, élethelyzetbe.
Neked annyit kell tenni, hogy megőrzöd a múlt szép emlékét, de megpróbálod a jelenben megtalálni a helyed.
Én is így vagyok, vagyis leszek, mert még középiskolába járok, de ez az utolsó évem és már előre rettegek a jövőtől. :((
Valahogy ez most annyira tökéletes hely, sok ismerős, barát, tanárok akiket nagyon szeretek(többségben, van akit nem xd) hangulatos hétköznapok, mindig van valami kis poén, történet stb :)
Mit nem adnék ha újra 7.es lehetnék, az általánost nem szerettem, de a gimit imádom :)
Egyébként szervezz egy osztálytalálkozót, ahol újra találkozhatsz a többiekkel, tanárokkal pár emberrel talán ismét összebarátkozol és akkor kialakíthasz egy olyan baráti kört mint a gimiben akikkel gyakran eljárhatsz ide oda, így kicsit felidézhetitek a régi időket :)
Köszönöm a hozzászólást!
Az osztálytalálkozós ötlet az nem rossz, de tudom, hogy az miatt lenne, mert beleragadtam a múltba, amit ha nem orvosolok, akkor felélem a jelent és a jövőt is.
Még nem vagyok a helyemen, azért csapongok ide-oda.
Folyamatos keresésben vagyok. Sok, számomra nagyszerű dologgal találkoztam, ami simán ellensúlyozza a dolgokat, de én inkább ön sajnálkozom.
Ez is a tapasztalás része. Biztos ennek is oka van.
Mikor belül is JELEN leszek minden pillanatban, akkor az már jó lesz. Majd kiderül, de cselekednem kell, az biztos.
Köszönöm a választ.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!