Mi értelme az életnek ha én sose leszek jó benne, mint sok mindenki más?

Például az lenne az élet értelme, hogy felismerjük, hasonlítgatással nem megyünk semmire, önmagunkat kell "meghaladni". Ahogy azt már a régi bölcsek is tanították. pl a taoista Lao Ce

Aki másokat ismer, okos.

Okos, aki érti az embereket;

aki önmagát érti: ihletett.

Hatalmas, aki másokat legyőz;

aki önmagát legyőzi: erős.

* * *

És egyébként ezt olvastad?

[link]

*

és ezt?

[link]

kár kihagyni

Onsajnaltatas lvl végtelen. A legtöbb pszichológiai tanulmány megállapította, hogy ha egyedül, magadban nem vagy boldog, akkor a külső körülmények hatására sem leszel az.

Legyen egy hobbid, utazz, próbáld meg önállóan megélni a pillanatot.

2 dolog:

1: Könyvajánló: 12 szabály az élethez - Így kerüld el a káoszt

Jordan B. Peterson

2: kognitív torzításokra figyelj oda!

12 szabály az élethez: Ez a könyv nagyon szépen beszél arról, hogy miként lehet megtalálni azt az utat saját magadnak, amivel az életed tudod élni és nem csak sodródni benne.

"SEMMI", "EGY SE", "SENKI", "MINDENKI", "SOSEM", "mindig", ... ezek szavak [kognitív torzítások]. A kognitív torzítás túlzott használat idegrendszeri megbetegedéshez vezethet, amit már kognitív disszonanciának hívnak. Ez elég súlyos betegség és nagyon nagy fokú magánnyal jár. Keress rá a "kognitív torzítások" kifejezésre és találsz segítséget a problémáid egy részére.

Az exed szeretheti egyes tulajdonságaidat, viselkedésedet és emiatt volt melletted. A szeretet lehet valós. De nem csak a szeretet van közöttetek, hanem vannak egyéb érzelmek is a világon. Tipikus "fekete-fehér" gondolkodásmód jellemzi a kognitív disszonánsokat is. Apám is ebben a betegségben szenved. Mindenkit elüldöz a képzeteivel maga mellől. Ez a betegség, amit a "Tudod mit Róka, baxxad meg a fűrészedet" vicc ír le 100%os pontossággal. Borzalmas egy betegség, mert az illető tényleg azt hiszi valóságnak, amit gondol és nem képes különbséget tenni egy gondolat és a valóság között.