Te is utálod, hogy nőnek születtél?
Mindig is egyenlégpárti voltam, mert nő létemre okos voltam mindig is, és hálát adtam, hogy ebbe a korba születtem, ahol nem nyomnak el mindenben, és lehet tanulni nőként is. Mégis úgy érzem, hogy így is falakba ütközöm, állandóan választás elé állítanak, amiből semmiképp se lehet jól kijönni.
Pl.
1. Ha babázol, miért maradsz otthon 2-3 évig a picivel? Akkor minek tanulnál? VS. mi az, hogy nem maradsz otthon a babával, hogy mersz tanulni baba mellett, hogy mert otthonról dolgozni vagy 4-6 órában dolgozni baba mellett, hogy mered bölcsibe beadni? Miért nem szoptatsz???
2. Hogy mersz több pénzt keresni, mint a férjed? vs. Miért nem keresel elég pénzt? Te is csak az a tipikus ,,majd a férjem eltart engem" típus vagy!
3. Nézz magadra, hogy elhíztál, miközben gyereket szültél! A melleid is lelaposodtak, csúnya az arcod, zsíros a hajad, fúj! Nem is csoda, hogy nem kellesz a férjednek. Vs. Mi az, hogy gyerek mellett eljársz edzeni? Hát nem dolgozol te eleget otthon, hogy abba elfáradj? A nők szégyene az ilyen, aki hol ide, hol oda passzolja a saját gyerekét...
És hasonló dolgok. Na szóval: egy gyereknek apja is van, ebbe senki nem gondol bele? Úgy lenne fair, ha megosztoznánk a dolgokon. És miért baj, ha néha barátnőznék egyet vagy eljárnék edzeni, ha szép alakot szeretnék MINDIG? Elhatározás kérdése. És miért baj a bölcsi, a tápszer? Ha szeretem magamat is. Olyan, mintha nem is létezne jó döntés, mert vagy ezt vagy azt az oldalt mindenképp elhanyagolom. Olyan, mintha vagy csak jól dolgozó, sikeres nő vagy csak családanya lehetnék. A férfiaknak miért nincs ilyen gondjuk?
Vagy inkább úgy fogalmazok: ha férfi lennék, akkor se a terhességgel, se a szüléssel, se a szoptatással nem kéne bajlódni, és a társadalom is sokkal elnézőbb lenne velem szemben, mivel az ,,én járok dolgozni minden nap" miatt nekem simán el lehet menni sörözni a haverokkal, néha meg hazamegyek, ahol vár a kaja, mert nekem az jár, az ,,asszony"nak meg úgysincs jobb dolga.
Nem beszélve a szakmai megbecsülésről, mert úgy érzem, hiába teljesítem túl a fiúkat, mégis csak egy nőként kezelnek.
Úgyhogy teljesen megértem, amikor a zsidók régen (vagy lehet most is) úgy imádkoznak, hogy ,,Köszönöm, Uram, hogy zsidó lettem, és nem nő".
Mit tehetnék? Barátkozzak meg a gondolattal, hogy vagy így vagy úgy, de meg fog szólni a társadalom, hozzam ki így is belőle a maximumot?
válasza:
válasza:Ezek miatt nem amiket leírtál, mivel manapság szerencsére nem kötelező szülni. De tény, hogy ilyen szempontból a nők kiszolgáltatottabbak. Annyi a szerencse tényleg, hogy ha már választható a szülés akkor minden nőnek aki akar gyereket, meg kellene alaposan gondolnia, hogy milyen körülmények közé szül. Ha olyan a férfi hogy nem foglalkozna a gyerekkel vagy nem vállalja a házimunka rá eső részét, akkor az szar akár van gyerek, akár nincs. Ilyennel eleve összejönni sem szabad.
Amúgy aki gyökér, az mindig talál valamit amit megszólhat, vedd be a leszarom tablettát és tégy ahogy te jónak érzed.
válasza: válasza:Te férfiként is lúzer lennél, bocs.
Magadnak kell kikászálódnj a problémádból.
Ja, és ne érdekeljen mit mond más, mivel sérteget.
válasza: válasza: válasza:Ne utáld magad,ne magadat büntesd a buta társadalmi elvárások miatt!
Senkinek sem könnyű,sajnos.
Férfi vagyok.Ha engem megüt egy nő,csak mert neki olyan kedve van,én nem üthetek vissza,mert akkor én vagyok a nőverő,szadista.De ha nem foglalkozom vele,akkor is csak velem lehetett a baj,biztos a pimaszságomért kaptam a taslit,a szegény ártatlan nőtől.
A nők panaszkodnak,hogy nem veszik őket emberszámba,nem nézik a lelkület,vagy ők csak egy darab hús.De ha nők bántanak egy férfit,az szerintük vicces,ilyenkor érdekes módon a férfiakat nem kell emberként kezelni.
A férfi riválisokkal meg nekünk is meg kell küzdenünk,talán annyi,hogy nyíltabban mennek a játszmák,persze vannak sunyibbak is.
De pl.alacsonyság(ez személyes probléma is) általában nem vesznek olyan komolyan az emberek,mert nem a férfiassághoz csatolják.Egy nőnél inkább elfogadottabb,mert nőies tulajdonságok társulnak hozzá,aranyos,kedves,cuki.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe.
válasza:Hát ez nagyon egyénfüggő. Vannak férfiak, akiknek a kisujjukat sem kell mozditaniuk azért amiért mások vért izzadva sem érik el.
Nőként is van ilyen. Ha szép vagy és mosolygós, nyitott ajtók várnak bárhova lépsz. Azért ez a férfiaknak nem ilyen egyszerű.
A baba dologgal egyetértek, a nevelésben sokkal több teher van egy nőn, mint egy férfin. Érdekes módon mégis a nőkben erősebb a gyerekvallalasi ösztön, pedig tudják mire vállalkoznak.
válasza: válasza:Régen én is negatívabban gondolkoztam arról, hogy nőnek születtem, de 30 fölött arra jutottam, hogy nem bánom.
A mai modern korban én nem érzem diszkriminálva magam.
Ahogy előttem is írták: a férfiak felé is rengeteg társadalmi elvárást támasztanak, nekik sem könnyű.
Próbáld azt meglátni, hogy mindegy, kinek-minek születik az ember, a többiek egy halom elvárást fognak felé tanúsítani. Pl. ha valaki keresztény családba születik, és erőltetik rá a vallást, de neki nem jön be, ő azzal fog küszködni.
Vagy egyik ismerősöm felmenői több generáción át mind menő fogorvosok voltak, és neki is ezt a sorsot szánták. Háromszor ugrott neki a fogorvosi egyetem felvételijének, de nem sikerült neki. Ettől összeomlott, és azóta se találja a helyét, csak alkalmi melókból tengeti az életét.
Csak akkor leszel boldog, ha minél jobban függetleníteni tudom magad ezektől az elvárásoktól.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!