Ha nincs párkapcsolatom és soha nem is volt attól még tudnék önállóan élni száz százalékban?

Együtt érzek veled, kérdező. A mai albérlet árak mellett szinte lehetetlen egyedül megélni. Ettől függetlenül nem biztos, hogy az jár jól, aki összeköltözik a barátjával/barátnőjével. Tulajdonképpen ez az esemény egy párkapcsolat igazi erőpróbája, amin sokan elbuknak. Namármost képzelj el egy olyan embert, aki fél év együttélés után rájött, hogy képtelen együtt élni a párjával, de nem szakíthat, mert akkor nem tudná fizetni az albérletet... Elviselni valakit, akit nem szeretsz, úgy, hogy a másik még talán szeret is - ebben tönkre lehet menni.

Ha el akarsz érni valamit, ahhoz az kell, hogy megfizesd az árát. Az ár lehet pénz, idő, vagy energia. Ha külföldre mész, ott kevésbé lesznek nagyok a bérkülönbségek, de ott sem kolbászból van a kerítés. Az árat ugyanúgy meg kell fizetned, ráadásul odakint örökké migráns leszel. (Egy ismerősöm Svájcban született, a szülei az '56-os forradalom idején emigráltak ki. Most 65 éves és a mai napig úgy tekintenek rá, mint egy bevándorló fiára. Soha sem fogadták el tősgyökeres svájciként.)

Jelentékeny pénzösszegeket pedig nem csak szakmunkásként lehet keresni (viszont jól teszed, ha tiszteled a szakmunkásokat!), hanem például mérnökként, ügyvédként, orvosként, designerként, sales-esként, marketingesként és még egy sor egyéb szakma képviselőjeként.

Ha pedig még ennél is többet szeretnél elérni, javaslom Robert Kyosaki könyveit. :-D