Számodra mi ad értelmet az életednek?

Lassan már semmi,eddig a család de már nem olyan mint régen az idő múlásával egyre rosszabbul érzem magam,voltak terveim de egyszerűen nem is tudom mit kéne tennem?

21F

- a családom és a barátaim

- utazás

- új dolgok elsajátítása (főleg a nyelveké)

- művészetek (leginkább az irodalom)

- filmművészet

- új kalandok (például extrémsportok) átélése

- új emberek és kultúrák megismerése

- valami maradandó létrehozása

- sport

18/L

Egy idő óta semmi értelmét nem látom. Visszatért a depresszióm. De törekszem a jobbra a változásra, nem akarok belesüppedni ebbe az állapotba.

Kor, nem

Goa, ami eltet.

Na meg az acid is jo neha, hogy meglassam a szepseget az eletben, amikor megfeledkeztem rola :D

Visual kei és Animék.

17F

Hogy őszinte legyek, számomra semmi motiváló nincs abban, hogy két ember "döntése" miatt kénytelen vagyok ezen a Földön élni. Mindenhol hajtanak, hogy te legyél a legjobb, légy osztályelső, diplomád is summa cum laude minősítésű legyen, aztán meg dolgozd szét a beled, mert az olyan hú de jó, vegyél saját lakást meg autót, vedd el az első szembejövő illetőt, hogy aztán meginduljon futószalagon a gyerekgyártás, minek következményeként önmagad ítéled rabszolgaságra, hiszen a munkának meg a családnak kell szentelni az időt, és jobbik esetben a kis porontyok egyszer egy évben megjelennek a szülői házban egy szűk órácskára.

Elvárják, hogy úgymond feláldozzam magam a "közjó" érdekében, mert ha valamiről másként vélekedem, mint a társadalom nagyobb része, örülhetek, hogy nem köpnek le az utcán. :D Leszakad a pofám, hogy az elméletben civilizált 21. században még mindig az a legynagyobb gondja egyeseknek, hogy a szomszéd Marcsa nem akar gyereket, a Pisti barátnőjének tegnap abortusza volt, a Józsi meg otthagyta Pirikét Feriért, mert rájött, hogy a saját neme jobban vonzza. Azt bezzeg mindenki leszarja, hogy halomra gyilkoljuk egymást, szennyezzük a környezetünket, társadalmilag pedig csődöt mondott az egész emberiség, ha így folytatjuk, pár éven belül lehúzhatjuk a rolót.

Jobban érezném magam, ha nem kéne egy olyan velejéig romlott, hazug és álszent társadalomban élnünk, mint amit jelenleg kénytelenek vagyunk tűrni. Mindenki jártatja a pofáját, hogy ez meg az nem jó így, és lehetne ellene tenni, de á, mégsem, hiszen kényelmesebb a szarrá ment fotelemben nézni a Joshi barátot meg az Éjjel-Nappal Budapestet, a sör pedig mindenre megoldás, attól látjuk, hogy a világ csodás...

Az emberek ott vernek át mindenkit, ahol tudnak, irigyek, féltékenyek, törtetőek, bár van, aki ezt nyíltan elismeri, és van, aki vallás mögé próbál bújni, hogy nana, ő márpedig egy kibszott jó ember. :D Vicc az egész civilizáció, bár inkább keserűen nevetek rajta, mintsem jóízűen.

Számomra a halál vált az egyetlen céljává az értéktelen kis életemnek, bár én csak a magamét kívánom, másé már annyira nem foglalkoztat. Ahogy észrevettem, a legtöbben szívesen élnek ebben az egetrengető hazugságban, képmutatóan és álszenten, mert így el tudják hitetni magukkal, hogy jó emberek, s így lelki ismeretük tiszta maradhat. Nem hibáztatom őket ezért, ezerszer egyszerűbb módja az életnek, ha nem veszed figyelmebe a fájdalmas igazságot, mert még ha csak felületes és felszínes célokat is, de ad az életnek. Szerelem, barátság, család, munka, pénz, kinek mi. A szerelem egy idő után úgyis kihuny, feléleszteni a régi tüzet pedig nem igazá lehetséges; barátságok jönnek-mennek, bár ezt a felszínes emberi kapcsolataink meg úgy általában empátiás készségeink hiányosságainak a számlájára írom, a család pedig szimplán csak egy kényszerközösség, attól még, mert valamilyen módon összeköt minket a vér, nem fogjuk feltétlenül szeretni egymást (példa erre anyám és az én kapcsolatom, de legalább egyet értünk abban, hogy megszületnem sem szabadott volna), a pénz pedig igaz, jó, ha van, de ezen felül csak egy darab papír, ami annyiban különbözik kedves rokonától, amivel a sejhajomat szoktam törölgetni egy kiadós csípős gyros után, hogy egy meghatározott értéket tulajdonítunk neki, de ennyi. Maximum még annyiban tér el előbb említett társától, hogy kellemetlen perceket okozna, ha azzal kéne megbirkóznom a csípős gyros okozta károkkal.

Tehát felőlem akár holnap kitörhet a Harmadik Világháború is akár, mivel létem olyan mértékben felesleges, hogy mai napig nem értem, ha van Isten, mi a fenéért döntött úgy, hogy meg kell születnem?

Mindegy, ha egyszer meghalok, majd megválaszolom életünk "legnagyobb" kérdéseit, mint például azt, hogy van-e Isten, s ha van, akkor miért vakarta a tökét egész eddig ahelyett, hogy ránk zúdított volna egy faja kis világvégét még a világháborúk előtt. Bár úgy gondolom, a halál nem lehet annyira rossz, elvégre eddig még senki sem panaszkodott. 😁

16 éves Lovászfiú