Léteznek logikus gondolkodású, értelmes nők a világon?

Rengeteg féle tudás, és okosság létezik ezen a világon. Olyan, hogy valaki "okos", nem létezik. Mert van a lexikális tudás, amit az ember megtanul az élete során. Van az IQ, amivel az ember genetikailag születik. Van az érzelmi intelligencia, amikor az ember érzelmei minden tekintetben mélyebbek. Van a művészi véna, és van a gyakorlatiasságra fogékony agy, ezeket szintén külön kell venni. Na, és akkor van ott a következetes logia, ami szintén egy külön ág, és én konkrétan erről a külön ágról beszélek. Mikor a nők ítélkezése nem érzelmek, közízlés vagy trendek alapján történik, hanem logikus, előrelátó, következetes dolgok alapján.

Megkérdezném az itt összegyűlt nőket, hogy ők, mikor barátot, vagy párkapcsolatot keresnek, mi alapján döntik el, hogy az adott ember szimpatikus e nekik, vagy sem? És mi alapján döntik el, hogy szeretnének e vele hosszú távú baráti, vagy párkapcsolatot? A válaszokból ki lehet következtetni nagyon sok mindent. Tehát, ha valaki a felszínes tulajdonságok alapján ítélkezik, ott már bukott minden logika. Ha valaki viszont komoly kutatómunkába fog, hogy végül olyan partnert találjon magának, ő már elmondhatja magáról, hogy ésszerűen cselekszik. Na, én pontosan erről beszélek. Ilyen nővel soha nem találkoztam még. Aki úgy keres magának kapcsolatot, hogy utánajár az illető múltjának, megbizonyosodik az illető őszinteségéről, becsületéről, és jóságáról, majd az alapján választ. Általában fogják az 5-6 standard felszínes szempontjukat, és az alapján döntenek. Nem járnak utána semminek, hogy az az ember jó e vagy sem. Sőt, ha zűrös az a karakter, az még kifejezetten előny is, mert akkor jaj, van kit jó irányba terelni, gondolja naivan. Tehát a következetesség teljes hiányát mellőzi ez a választás. Nem érdekli a nőket, hogy az adott férfi mit tett a múltjában, akár bűnöző volt, akár megcsalta az exeit, nem számít, mert biztos jó útra tért már, vagy ha nem, majd ő jó útra tereli. Aztán nem győznek hisztizni meg csodálkozni, ha jól pofán lesznek ejtve.

Tehát, olyan nő van a világon, aki utánanéz mindennek, mielőtt cselekszik? Mérlegel, átgondol, és végül olyan ésszerű döntést hoz, amit soha nem bán meg? Vannak olyan nők, akik találtak maguknak olyan párt LEGELSŐRE, akivel azóta is együtt vannak, és együtt is halnak meg? Vagy semmi nem érdekli őket, majd lesz ami lesz, ahogy esik puffan, ha nem jön össze nem baj, majd a fél falun végigmennek, próbálgatnak, tesztelgetnek, aztán ami jut az jut...

17-es, 18-as

Ha szerintetek a férfiak is vérlázítóan hülyék párválasztás szempontjából, akkor az már legyen a ti problémátok. Engem nem érdekel milyenek, mert én nem férfiakat akarok összeszedni, hanem nőket, ha lehet, de valószínűleg maradok egyedül inkább. Én olyan vagyok, és úgy élem erkölcsileg az életemet, ahogy szeretném, hogy a leendőbelim is éljen. Tehát én nem prédikálok vizet miközben bort iszok. Utánajárni valakinek nem azt jelenti, hogy kikéred az adatait a hivatalból, vagy lámpával kivallatod... Hanem összeismerkedsz vele, a rokonaival, a szüleivel, megismered a barátaihoz való viszonyulását, feltárod a mélységeit, eléred azt a szintet hogy őszinte legyen hozzád, úgy hogy cserébe te is őszinteséget adsz. Én nyílt és egyenes vagyok mindenkivel, és ezt szeretném visszakapni. Rühellem az álszenteskedést, és a naivitást. Úgy lenne a legkorrektebb, ha mindenki pontosan olyan párt kapna az élettől, mint amilyen önmaga. Minden hibájával és jó tulajdonságával együtt. És itt jön az a kérdés, hogy ki az, aki szereti magát? Mert aki utálja magát, az mit akar elérni az életben? Hogy találjon valakit, aki legalább szereti, ha már önmagát nem tudja? Na ez az igazi önzőség. Olyat akarsz másra erőltetni, mint amire még magad se vagy képes. Én szeretem magam. És olyasvalakit akarnék találni, aki legalább annyira szeret engem, mint én magamat, és akit én annyira szerethetek mint saját magamat, és aki saját magát annyira szereti, mint engem. A tökéletes szimbiózist keresem, ami túl mutat a naiv érzelmeken. A szerelem se lehet indok, hogy kizökkentsen, mert az is csak egy vak biológiai-kémiai reakció a fajfenntartás érdekében, egy evolúciósan belénk kódolt ösztön, nem pedig valami varázslatos fuvallat. Voltam én is már szerelmes, de a józan eszemet mindig az érzelmek felé helyeztem, és képes voltam lokalizálni a vulkánként fröcsögő érzelmet, mert mikor az ember szerelmes, akkor meghülyül, és lehet hogy csak egy illúziót szeret. Csak egy ugyan ilyen gondolkodású nőt szeretnék találni. Ha létezik egyáltalán. Ha nem létezik, akkor megszívtam, ennyi...