A nők tényleg a zűrös férfiakat kedvelik jobban, vagy csak én találkoztam eddigi életem során folyton ilyen példákkal?

10-es, sajnos nem ilyen a jellemem. Nem vagyok odaszólogatós fajta, normális a stílusom, szabálykövető becsületes állampolgár vagyok, mindenkihez úgy szólok, ahogy akarom, hogy hozzám is szóljanak: kedvesen, normálisan. Ha ez unalmas, akkor egyedül maradok. Legalább koncentrálhatok saját magamra, és a saját életemre.

13-as, rendben. Holnap veszek egy kést, leszúrok egy embert az utcán, aztán alkoholista leszek, megerőszakolok pár nőt, aztán majd utána felkereslek téged. Jó lesz így? Te majd megváltoztathatsz.

Komolyan, ilyen gondolkodás mellett én nem csodálkozok azon, ha egyre több erőszakos bűncselekmény lenne a világon. Mert van tétje? Úgyis megbocsájtanak. Azzal, hogy a nők így gondolkodnak, csak táptalajt adnak az erőszaknak, meg annak, hogy az ember ne gondolja át a tetteit. Az ultraliberalizmussal azt hiszitek, jók vagytok, miközben pont hogy a jókat nem becsülitek meg ezáltal. Ez a következetlenség hosszú távon hihetetlenül mérgező. Ez az igazi egydimenziós gondolkodás. Gratulálni tudok a társadalmunknak, és őszintén sajnálom hogy nincs hat kezem, mert akkor most jobban meg tudnám mindezt tapsolni. Ugyan olyan értelmetlen, mint mikor Pistike műtétjére adománygyűjtést indítanak, majd 700 millió forintból meghosszabbítják az életét mondjuk 10 évvel. Ennyi pénzből legalább 1000 éhező gyereknek a több éves élelmét lehetne fedezni, de nem, mert a beteg Pistike többet ér ezer gyereknél. Mert a józan érvek nem számítanak, kit érdekel a logikus megoldás, az a fontos, hogy a pillanatnyi naív illúziónak tudjunk örülni. Az igazság sosem volt fontos, csak a csillogó felszínes konfetti.

Ha legközelebb hallotok a híradóban valami erőszakos bűncselekményről, akkor gondoljatok rám, meg erre a kérdésre. Lehet, hogy az pont én leszek? Most már. Vagy egy jó ember, aki megcsömörlött attól hogy a jóságát semmibe nézték. Új világ jő, örüljünk annak hogy végre minden a helyére kerül.

Őszintén és boldogan nem tudok élni egyedül, de ez van. Nem mindig az van, amit szeretnénk. Számomra az önbecsülés, és az önazonosság a legfontosabb. Nem fogok a saját ösztöneimmel szembemenni csak azért, mert a nőknek ez tetszik. Nekem megvan a magam értékrendje, és amellett kitartok. Én nem veszem olyan könnyelműen az életet, mint a legtöbben, akik csak élnek, sodródnak, és lesz ami lesz. Én pontos szabályok szerint élem az életemet, és betartom a saját elveimet, mert én ilyen típus vagyok, és tudom magamról, hogy a stabilitásomban rejlik az elégedettségem. Tehát, egyedül maradni nem a legjobb dolog, de annál mindenképp jobb minthogy valakivel úgy éljek, hogy közben folyamatosan meg kell játszanom magam. Egy példával élve, inkább élek fél szemmel, mint két zöldhályogos bandzsa szemmel, ha az a fél szem legalább tisztán lát, és egészséges.