Gyávának tartanátok egy olyan férfit, aki megpróbálna mindent elkövetni és bármiféle kibúvót találni az elől, hogy behívják a háborúba?

Nem. Részben ezért mentem főiskolára, hogy az akkor még kötelező sorkatonaságot megússzam.

Nem, mert a nemet mondáshoz is bátorság kell.

Ha ezt egy katona mondja az ugy erdekes

Nem. Őszintén, ki a tököm akar meghalni csak azért mert bizonyos emberek a magas székben ülve nem bírnak magukkal? Sakkozzanak akkor, ne élő embereket használjanak bábokként.

Nem, én se mennék az biztos. Szerintem amúgy nem találnának alkalmasnak engem. De ha mégis és kényszerítenének a seregbe, és elvinnének akaratom ellenére, akkor amint fegyvert adnak a kezembe kinyírnám magam még lehet másokat is. Nem viselem jól ha kényszerítenek bármire is.

Az élni akarás miért lenne gyávaság? Csak mert valami idióta kitalálja, hogy ő most háborúzni akar; nekem pedig meg kell gyilkolnom az "ellenséget", akiket nem is ismerek, mert ha nem teszem, ők teszik meg velem? Én is bármit elkövetnék, hogy ne kelljen bevonulnom, kivéve a testcsonkítást, vagy bármilyen maradandó szándékos sérülést.

Katonák nem csak háborúba mennek. Őket vetik be katasztrófahelyzetekben, pl árvíz, ahova a nép nagyja soha nem menne segíteni stb.

Elarulom neked hogy meg a jelenlegi hivatasos/szerzodeses katonak se akarnak haborut. Aki misszioba megy, azt is csak a penz erdekli, inkabb kockaztat fel evet mint 10 evet a bank adosa legyen.

Nem vagy gyáva,én se mennék ha tehetném.Viszont régebben sokkal tökösebbek voltak a férfiak,mint amilyenek mi vagyunk.Ők nem féltek a haláltól.Ha meg kellett védeni a hazát,nem gondolkodtak.Mindig is úgy tartottam hogy az utolsó igazi férfiak,a 2-ik világháborúban estek el.Idesorolom az 56-os hősöket is.