Hogy éljem túl a pàrom csalàdtagjainàl az ünnepi kajàlàsokat?

Erre nincsen más tipp, mint a pszichológus, vagy rosszabb esetben a pszichiáter.

Most még csak a nagymama a gond, de ha egyszer lesz egy 200 fős esküvőd, akkor magad fogod készíteni a menüt?

Vagy soha nem mész el egy étterembe, nem hozathatsz ételt, nem nyaralsz, nem lakhatsz szállodában, nem kerülhetsz kórházba?

Évekkel ezelőtt kezdődött és nem veszed észre, hogy kezd abnormális mértéket ölteni?

Ne a karácsonyi meghívás legyen a legnagyobb gondod, hanem az, hogy a dilid miatt lassan, de biztosan ki fogsz vonulni a társadalomból!

Mindenkinek vannak fóbiái, ettől még senki nem lesz beteg, és az sem biztos hogy ezen egy orvos segíthetne. Csak vannak általánosabb, közismertebb dolgok, amiket jobban elfogadnak az emberek és vannak ritkábbak, mint a kérdezőé.

A probléma az ö esetében szerintem nem az, hogy ne ismerné fel magán a fóbiáját, és nem is az, hogy ne merné felvállalni, hanem az a meg nem értés amivel itt is szembesülnie kell.

Az a baj, hogy elmegy egy ilyen családi vendégségbe, és akármit mondana azt sértésnek vennék. Pont úgy nem értenék, mint 20-30 évvel ezelőtt ha valaki azt mondta valamilyen intoleranciája van, vagy inzulinrezisztenciája, vagy nem fogyaszt állati eredetű ételekez. Most már a többség ezt is képes megérteni, hogy ezek a dolgok nem kitalált, bebeszélt problémák.

Megértem a kérdezőt, mert lehetetlen helyzetbe kerül ezzel. Én is voltam sokszor hasonló helyzetben, de talán ennyire nem volt nagy bennem az ellenérzet, az asztal alatt törölgettem szalvétával a villát, és igyekeztem nem belegondolni a többibe... Nem mindenki képes erre. Olyan mint mikor külföldön egzotikus ételekkel kinálnak, van akinek megy, van akinek nem. Senkit nem tartunk mentálisan sérültnek azért mert nem eszi meg a tengerimalacot vagy a majomagyvelőt. Most képzeljétek magatokat egy ilyen helyzetbe, ahol mindenki számára az a normális, hogy félig nyers kutya és macskahúst esznek tengerimalacpörkölttel, és megbántódnának ha nem kérnél belőle. Csak a kérdező nem mondhatja, hogy ő egy másik kultúra, más szokásokkal. Nem mondhatja, hogy nem konkrétan attól fél, hogy ott nincs megfelelő tisztaság, hanem nála ez általános félelem. Nem értenék, sértésnek vennék, pedig ő nem akar megbantani senkit, de magára sem szeretne olyasmit kényszeríteni, amitől fizikailag is rosszul van. Arra keresi a választ, hogy ilyenkor mit lehet tenni. És nincs jó válasz.

Vagy kitalálsz valami hazugságot, rosszullétre hivatkozol és nem eszel, vagy más kifogást keresel és el sem mész. Ha mégis tudnál úgy tenni mint aki eszik (evészavarosak jók ebben), próbálj meg abból fogyasztani ami kevésbé kockazatos. Forró leves, sült ételek, és igyál mellé som alkholt, az csak használhat ilyen esetekben.

Arra tényleg jók az ilyen fóbiák megnevezései, hogy lehessen mondani valamit a meg nem értőknek, inkább süt valami bélyeget magara az ember mint hogy értetleneknek kelljen magyárazkodnia. Kérdező elmegy egy pszichológushoz, kitalálják hogy idegenhelyenétkező szindrómaja van, és az orvosi pecséttel ellátott papírjával takarózhat a rokonság előtt. Annyival egyszerűbb lenne, ha csak elfogadnánk egymást... szép remények.