Túl érzékeny vagyok?

Ugye nem vagyok ezzel egyedül?

Nagyon nehezen tudom feldolgozni, ha egyszer csak valaki kiszáll az életemből aki fontos. Ilyenkor mély depresszió van. Leginkább azért fáj nagyon, mert én úgy érzem mindent megteszek azért hogy egy normális emberi kapcsolat fennmaradhasson. Igen, exről van szó.

És nem, nem szeretem.. csak nagyon nehéz elfogadni hogy évekig ő volt az aki mindig mindent tudott rólam, aztán egyik napról a másikra elveszti minden érdeklődését és egy jéghideg érzelemmentes bunkó paraszt lesz, aki annyit se bír írni hogy boldog szülinapot. És arra nem képes hogy egyszer felvegye a telefont. Mi történt?

Nem értem. Persze, nem érdemel még engem, ezt értem, mert mindenki mondja.

Félek, sőt rettegek attól hogy nem fogok tudni senkit sem közel engedni magamhoz, nem fogok tudni bízni senkiben, és főleg nem rájuk bízni a lelkemet, ami enélkül is elég érzékeny és bonyolult.

Nem ő volt az első.. sajnos barátságaimnak is lett vége ugyanígy. Iszonyú nehéz megértenem ezt.

Hová tűnt az emberi érték? A barátság, a jó viszony fontossága és megbecsülése? Miért ilyen rideg és számító mindenki?

Létezik még egyáltalán olyan ember akinek ez fontos?