Hogyan lehetne legyőzni a sötétségtől való félelmet?

Kérdező, nem ezt kérdezted, de leírom a véleményemet.

1. Ha pánikrohamot kapsz a vaksötéttől, akkor sürgősen irány a pszichológus! Kezeltesd ki magad, ne akarj egy életen át korlátok között élni!

2. Párod is érdekes egy ember, nem állt sorba, amikor az alkalmazkodóképességet osztogatták. Konkrétan fütyül arra, hogy neked mi lenne jó, kizárólag az az elfogadható, ahogyan ő gondolja. Szerinted milyen lesz vele együtt élni 40-50 éven át?

Én pl. egyáltalán nem kapok pánikrohamot vaksötétben, de - ahogyan más is írta - ha éjjel ki kell mennem, vagy reggel az órámhoz nyúlnék, én bizony szeretem, ha valami nagyon enyhe derengés van, amihez elég, ha a sötétítő függöny nem töksötétet csinál, hanem csak lefogja a fényt, kint meg van Hold, csillagok, de minimum a közvilágítás, amelyeknek a fénye enyhén beszűrődik. Lehet, hogy neked már ennyi fény elég is lenne, kérdező, hogy ne legyen pánikrohamod?

Nem a sötétségtől félsz.

"Ha lekapcsolom a villanyt, és nem látok, bepánikolok, olyan mintha megfulladnék."

A fulladástól félsz.

"Ha lekapcsolom a villanyt, /és/ nem látok..."

Miért akarsz látni a sötétben?

Nincs és. Ha lekapcsoljuk a villanyt nem látunk. Legalábbis nem olyan élesen, de egy kis idő kell. Farkasvakság, ha tényleg semmit sem látsz.

Nem fulladsz meg, ez csak az ijedség miatt érzed úgy. Nem kell küzdened a félelmeddel csak megérteni, hogyan működsz és kész. Biztos van valami, ami miatt élvezed, talán nem kapsz elég figyelmet és ki kell tűnni valami gyerekes dologgal.