Minden nap ugyanolyan egyforma, fárasztó, megterhelő?
18/l, végzős gimnazista vagyok.
Nem látom a mindennapok értelmét. Semmiben nem lelem örömöm és az idő sem telik elég gyorsan. Sokszor átgondolom, hogy még hány órám van aznap, mit csinálok ha hazaérek, de egyszerűen nem élvezem, minden ugyanolyan fárasztó. Az idő végtelenül lassan telik én pedig szintén ugyanilyen végtelen szomorú vagyok.
Mikor rájöttem mennyire gyűlölöm a szürke hétköznapokat, elkezdtem programokat szervezni. Egy-egy bevásárlás, ruha vétel, véradás, főzés, mosás. De hamar rájöttem, hogy azontúl, hogy ezek lefoglalnak, nem élvezhetőek.
Effektív csak tengődöm. Sodródom az árral és a régi hobbiaim (olvasás, rajzolás, tanulás, hegedű, stb) sem kötnek már le.
Az az igazság, hogy nem.
Ezt mondogatom magamnak, számolom vissza a napokat. De mindeközben rettegek a jövőtől. Így kicsit sem motivál, hogy 7 hónap múlva minden megváltozik.
A felsőoktatás egyfajta minőségi váltás lesz majd életedben, más emberek, más szabályok, felnőttként leszel kezelve.
Szerintem pszichológus nagyon jól tudna számodra segítséget nyújtani, segítségével megtalálhatnád: mi az, ami motivációt ad, hivatást is találhatnál, ami feltölt.
A bejutástól rettegek. Egyesek szerint felesleges, hisz ha én nem (első tanuló vagyok) akkor ki más tudna bejutni.
Viszont ezt senki nem érti meg. Mindenki legyint, hogy úgyis sikerül, ezzel tovább erősítve a megfelelési kényszerem által előidézett stresszt.
Az iskola pszichológus pedig most vett kezei alá, szerinte először a túlzott szorongásomat kellene csökkenteni meditációval.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!