Miért nem mennek arrébb az emberek?

Ebben élek több mint 10 éve, ha ezen hagynám felforrni az agyamat, már ülnék szándékos emberölésért. Néha engem is elkezdenek vállba piszkálni, hogy miért nem megyek odébb, mikor előttem meredt embertömeg minden irányban, és max. szublimálni tudok, hogy az ő hatalmas testének legyen hely. Ha leülök, valaki bele fog parkolni a számba a hátizsákjával, és ha eltartom magamtól, vagy megkérem, hogy vegye le, felmegy a pulzusa. Ha jó helyet találok a kapaszkodásra, jön valaki, hogy adjam át neki, és fogjam a felső rudat, bár én is csak 168 centi vagyok, nem 180, és nincs kedvem a levegőben himbálózni. Ezek a konfliktusok reggeli közlekedésen nekem már olyanok, mint a fogmosás, ki se zökkentenek. Autónak nem látom értelmét a belvárosban.

Az egyetlen, ami zavar igazából, az a hangos telefonálás. Emlékszem egyszer láttam egy videóban, hogy Japánban nagyon illetlennek számít telefonálni a metrón és buszokon. Bár itt is az lenne, és amellett, hogy 30 percig szaunázom a teli buszon, nem kéne valakinek a napi terveiről meg bunkó kollégáiról hallgatnom. Vagy beülni valaki mellé, aki próbálja átordítani a metrószerelvényt.

#13: Milyen igazad van! A mobilozás, mármint a hangosan trécselés! A legjobb a mostanában divatos videocset mindenhol! Nem csupán otthon, de nyilvános helyen is. Ki kíváncsi más magánbeszélgetésére! Főleg sztereóban. Anno sokat ingáztam Bp. és vidék közt, egy óra busz, a buszon egy nő minden nap hazáig pofázott telefonon. Én is betiltanám a mobilon való beszélgetést tömegközlekedésen. Ami fontos, azt egy üzenetben is el lehet küldeni.

A mostani fiatalok körében népszerű hangos zenehallgatásról már nem is beszélve! Vagy kutyán felültetni az ülésre vonaton pl.!

Mert aki be akar férni a metróba az nem üvölt egy nagyot, hogy :

,, Legyenek szívesek belljebb menni!"

Amúgy, ha jól tudom a metró sűrűn jár, akárcsak a villamos...

És Bp.-n nem ajánlott az utolsó másodpercben elindulni otthonról amúgy sem...

A járda...engem egyszer majdnem levállalt egy másik lány. A járda úrnőjének képzelte magát...Nevettem rajta inkább.

Ezen kívül, ha hallják, hogy jövök mögöttük a járdán és hallják azt, hogy rohanok engem elengednek maguk mellett.

Még a mozgólépcsőn is, mondjuk ott szólok, hogy elnézést kérek.

Az mondjuk zavart, hogy egyszer egy anyuka babakocsival utánam flegmázott, hogy ,, Nincs mit! ".

Dehát magától állt meg és üres volt amúgy a 300 méteren át húzódó járda többi része.

(egom buszvég)

Ha haladni akarok inkább lelépek az útra egy lépésig.

Vagy szólok egy szót: légyszíves/kérem.

Eszembe jutott még a válaszokról: 157 centi vagyok, ha el is érem a fenti kapaszkodót, nem sokat ér, mert csak az ujjammal tartom magam, mint egy akciófilmben. Az ilyen kapaszkodó rudaknak meg imádnak nekidőlni, és háttámasznak használni, néha odaszorítja a kezem, néha el tudom kapni.

A táskámat csak én veszem le, pedig oldaltáska, de lógatva kevesebb helyet foglal. A hátizsákosok szarnak bele mindenbe.