Van olyan ember akinek nem szorul össze a szíve/borzong meg ha egy szirénázó, sietve elözgető mentőautót lát?

Jelen! Félreállok, sőt, háborgok ha más nem teszi “lehet épp anyádért megy, engedd már el!” de nem borzongok.

Engem folyton elkap a sirhatnék,alig tudom visszatartani.

Néha annyira leköt a saját világom hogy sokszor észre sem veszem. De! Ha belegondolok a dologba akkor persze nem boldogság hormont termel a szervezetem. De nem gondolok állandóan bele. Van sok minden amiben így is nyakig benne vagyok, vesztettem már el szeretteimet, ismerem az élet ezen oldalát is elég jól...

Addig jó amíg másért megy,nem értem.

A mentő és a rendőr nem hat meg. A tűzoltó autó viszont nagyon is eléri nálam, hogy egy pillanatra rosszul érezzem magam. Félek a tűztől és rémálmom a lakástűz.

Csak azt nézem, merre megy/merről jön. Ha felénk/felőlünk akkor picit aggódok, ha nem akkor nem érdekel.

A koraszülött mentőtől össze szokott szorulni a szívem. A mentőautótól lesz egy "ó, szegény" gondolatom, de nem borzongok meg.

Nekem csak akkor ha látom hogy abba az irányba megy amerre a nagymamám vagy anyum lakik. Egyébként én is budapesti vagyok, megszoktam sajnos.