Hogy lehet nem rosszul lenni az öregedés gondolatától?

Nincs értelme görcsölni ezen, mert jó esetben úgyis megtörténik. Nem tudsz tenni ellene. Az erre pazarolt energiát sokkal jobb dolgokra is tudod fordítani.

Amúgy mi a félelmetes benne? A ráncok megjelenése vagy mi?

Figyu, ha fiatalon tartasz ettől, akkor ideje változtatni életmódodon!!!

Rengetegen hanyagolnak alapvető dolgokat, amik a fiatalság titka s alapjai:

1. Építs jó karriert!

(Olyan munkahelyet, ahol kevesebb a stressz, szereted csinálni azt amit, jól fizet és nem megeröltető fizikailag, mivel az is öregít)

2. Megfelelő étkezés! (Időben, mennyiségben, tápanyagban...)

3. Folyadékbevitel (rengeteg mindenhez a méregtelenítéstől elkezdve a bőr rugalmasságáig FONTOS +hialuron sav, ami megköti a bőrben. Akkor iszol eleget, ha áttetsző a vizeleted!

+Sok ember fáradékony délutánra már, akkor is ha csak végig üli...

Miért? Nincs meg a megfelelő folyadék mennyiség , olvass csak utána a dolgoknak.)

4. Testmozgás, feszesítő torna minimum.

(Sok huszonévesnek már lóg a melle, közte pedig csak bordák tapinthatóak...mert nincs karban tartva az izomzat minimálisan se, 3-4cm-t is emelhet a mellen s szebb tartása van. Ugyanez igaz a testünk többi részére is! Lapos has, feszes törzs és végtagok. Főleg ha a táplálkozàs és folyadék rendben van.

+A mozgàs és a folyadék a memoriától kezdve jók a fáradékonyság ellen is.)

Ezerszer jobban teljesít s jobb a közérzete azoknak az embereknek, kik ezekre oda figyelnek és SIKERESEK az életben több téren is.

...s lehetne még irogatni.

Nos ezért is érdemes jó karriert, jövőt építeni és mellette egészségesen élni!

S ez számodra a testi,lelki s minden más dologban csak elönyöddé válhat, ha elindulsz ezen.

Sok sikert! Kitartás!

Nem vagy ezzel egyedül, én is ilyen gondolatokkal küzdök sokszor.

Először is most sem vagyok megelégedve a külsőmmel, így már eleve rosszul vagyok, hogyha belegondolok milyen leszek 50-60 évesen. Amikor látok régi fényképeket ismerőseimről, hogy sokan milyen szépen voltak fiatalon, és öregségükre "elcsúnyultak", már előre félek, hogy velem mi lesz, hiszen most kéne a legszebbnek lennem, de így is csúnya vagyok, mi lesz később?

Másik dolog: amikor pl látok időseket, hogy alig tudnak menni, kínszenvedés számukra pl egy emeletet lépcsőzni, fáj mindenük, na ettől is elborzadok. Elképzelem magam, hogy majd ennyi idősen sírva fogok visszagondolni arra, hogy milyen jó volt, amikor még fiatalként egészséges voltam, tudtam úszni, futni, túrázni, táncolni és nem voltak fájdalmaim. Miközben irigykedve nézem majd az akkori fiatalokat, és leghőbb vágyam lesz, hogy bárcsak én is újra fiatal legyek. Arról meg már nem is beszélek, hogy mennyire megalázónak érezném, ha másoknak kellene fürdetni, etetni, pelenkázni...ezt inkább meg sem akarom érni.

Amúgy 29 éves vagyok, szóval nem sokkal idősebb nálad. A kötekedőknek üzenem, hogy van munkám, van életem, szóval nem unalmamban gondolok ilyesmikre, hanem igenis megrémiszt az öregedés.