Sokan miért szeretnek más lakása/háza előtt beszélgetni?

Valoszinü nem akarjàk egymast az otthonukban fogadni, pl szomszedot en sem hivnék be de attol még szobaàllok vele.

En szerencse magason lakom. De mikor jönnék be a tarsashazba rém kellemetlen hogy nekem kell szolni hogy ugyan alljanak mar arrebb az ajtobol mert maguktol nem jutna eszükbe

Nekem az a másik kedvencem, mikor valamelyik szomszéd kiáll az ablakába, kihangosítják és a párkányra teszik a telefont és mindketten üvöltve beszélnek, én meg zárjam be az ablakokat és a belső ajtókat is ha idegesít. Akár dög meleg nyári napon is, véletlen se szellőzön a lakásom, mert drága szomszéd otthon azt tehet, amit akar.

Egy lakóközösségben azért van pár íratlan szabály is, amit mára már mindeki magasról szar le. Gyerek koromban az egész nyamvadt lakótelep tudott viselkedni, 100+ ember. Este 8 után már mindenki magától halkult le, este 10 után meg mindenki csendben volt. Reggel nem volt flex és kalapács, meg fúrás legalább 8-ig hétköznap, hétvégén meg 9. Mert mindenki tekintettel volt egymásra. Engem is így neveltek. De minek? Ha annyi nevelést kaptam volna, mint a mostani emberek (fiatal és középkorú egyaránt), talán engem se zavarna ennyire, hogy az emberek ekkora tahók, és én vagyok az egyetlen, akinek megfordul a fejében, hogy amit csinálok az vajon zavar e mást.

Kérdező, simán öntsd nyakon őket. És nyugodtan szólj be nekik. Megérdemlik.

Mert éppen a saját lakásod (házad) előtt találkoznak össze, aztán annyira belemerülnek, hogy fel sem tűnik nekik.

Én egyszer szóltam, mert késő este volt. Na ne tudd meg, mit kaptam érte. Leírtam a szitkozódást, de negyedszerre se engedte át a trágárságszűrő.