A realista embert miért tartják pesszimistának?
Tehát szerintem így kéne működnie a dolgoknak:
Azért élünk, hogy szenvedjünk, és hogy meghaljunk -> pesszimista
Élünk amíg élünk, aztán úgyis meghalunk -> realista
Élni szép! -> optimista
De az emberek mindig kiragadják a negatívumot a mondandódból, és beskatulyáznak pesszimistának. Szerintem az optimizmusnak nem arról kéne szólnia, hogy csak és kizárólag a jó dolgokat akarjuk görcsösen észrevenni, a rossz dolgok elől meg struccként elmenekülünk, hogy még véletlenül se jusson el az agyunkig, helyette inkább mosolyt erőltetünk az arcunkra, és eljátsszuk az örök pozitív embert. Ha én azt mondom, hogy vannak korlátaim, azt sokan egyből pesszimista gondolatnak tartják. Holott akkor lenne pesszimista, ha azt mondanám, csak korlátaim vannak, és semmire nem vagyok képes. Ha meg azt mondanám, hogy mindenre képes vagyok, akkor lennék optimista. Az ilyen gondolkodású emberek szerintem még a Jin-Jangot se tudnák normálisan értelmezni. Mert minden jóban van valami rossz, akkor az a kis rossz nekik az egészet befertőzi, és rossznak fogják látni a jin-t és a jang-ot is.
Miért ne lehetne őszintén beszélni az igazságról? Ha én azt mondom, hogy igyekszem sportolni, de így se biztos hogy elkerülhetem az időskori agyvérzést, vagy szívrohamot, akkor az egy teljesen reális gondolatmenet. Mert Magyarországon minden MÁSODIK ember, aki eléri az idős kort, vagy agyvérzésbe, vagy szívelégtelenségbe hal meg. Ezek tények, semmi köze ahhoz hogy valaki optimista vagy pesszimista. Ha azt mondanám, hogy tuti meghalok agyvérzésben, akkor lennék pesszimista. Ha azt mondom, hogy LEHET hogy abba halok meg, akkor realista vagyok. Tegyünk már különbséget a két fogalom között. A realisták átlátják a dolog rossz, és jó oldalát is, de pártatlanok maradnak, úgymond bölcsek, mert senki sem rendelkezik jövőbelátási képességgel, és míg a pesszimista csak a negatív utat látja, az optimista ráerőszakolja az agyát a pozitív útra és görcsösen kitart mellette, a realista átlátja az összes lehetséges végkimenetelt. Ettől miért lenne negatív a hozzáállása?
Engem optimistának tartanak, pedig realista vagyok.
Valószínűleg sok magát optimistának valló ember nagyon torzan látja a világot. Egy félig jó példa, hogy te az 'élni szép'et optimistának nevezed. Elég nyomi vagyn :DDD
És te tudod értelmezni a jin-jangot? Kíváncsivá tettél. Kérlek, írd le! (én tudom, mit jelent)
Egyébként én is realista vagyok, pesszimistának bélyegezve.
Pedig például a "mindig lehet rosszabb" felfogás valójában még majdhogynem optimista: hiszen ez annyit tesz, hogy még mindig nem olyan rossz a helyzetem. Még mindig van lejjebb.
Ugyanilyen a mindig legrosszabbra számítás: ha felkészülsz a legrosszabbra, vagy igazad lesz vagy pozitívan csalódsz. És ez igazából tök pozitív dolog!
2.-ik, pontosan, velem is ez a helyzet, rám mondják hogy pesszimista vagyok, mikor az a látásmódom, hogy "bízz a legjobbakban, készülj fel a legrosszabbra". Tehát, csak azért mert kalkulálok a negatív dolgokkal, még nem kéne pesszimistának nevezni. A másik, amit rühellek, ha felvázolok valami rossz dolgot, például hogy "nem valami jó a kocsim, lehet hogy legközelebb már be sem indul", akkor a magukat optimistának valló emberek vérszemet kapnak, és rákezdenek a "ne mondj ilyet, mert bevonzod!" rigmusra. Ennél nagyobb hülyeséget sosem hallottam még... Akkor ennyi erővel ne is legyen esernyőnk otthon, mert azzal "bevonzzuk" hogy eső lesz, inkább ne vegyünk esernyőt, és bízzunk benne hogy soha az életben nem fog esni...
Amúgy a jin és jang, amennyire én tudom, a jó és a rossz örök körforgását jelenti, de jelenti a nőt és a férfit, a sötétet és a világost, a hideged és a meleget, meg sok minden mást is. De a lényege: minden jóban van valami rossz, és minden rosszban van valami jó, ezek a dolgok egyensúlyban vannak egymással mert az egyik a másik nélkül nem működhet, és fordítva. Legalábbis, én így tudom.
Jin-jang, igen valahogy úgy.
A feketében a fehér pötty és fordítva: minden jónak a csúcspontján megjelenik a rossz csírája és aztán át is fordul abba - és fordítva. Elég mélyen el kell gondolkodni ezen ahhoz, hogy az ember elkezdje észlelni ennek az igazságtartalmát. Nem lehetetlen, de errefelé (nyugati világ) nem túl jellemző.
De az is teljesen igaz, amit te leírtál.
Mi lenne a jó, ha nem ismernénk a rosszat ami viszonyítási alapként szolgál? Hiszen minden csak nézőpont kérdése, nem igaz?
Néha én is szoktam ezen gondolkodni, mármint az optimista-pesszimista-realista szemléleteken, de már öreg vagyok mások hülyeségeihez és inkább élem az életem úgy, ahogy nekem megfelel. Mások véleményét pedig meghallgatom, de ha nem érzek benne semmi megfontolandót, akkor elengedem. S hogy ki mit gondol rólam és a hozzáállásomról, az végképp nem zaklat. Nevezzenek pesszimistának. Attól én még realista leszek és a végén valahogy még a legoptimistább ember is szokta mondani: igazad volt. Erre pedig nem mondok semmit, csak mosolygok.
A realista azt mondaná, hogy nagy valószínűséggel nem fogsz nyerni. Mert statisztikailag kicsi rá az esély. Meg egyébként sem biztos, hogy teljesen tisztán működik. De amúgy xy dolga, mire költi a pénzét.
A pesszimista mondja csípőből az úgyse/úgyis mantrát. Bármire.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!