Ha bárki elérhet bármit az életben, akkor a gyártósoron dolgozó vagy munkanélküli emberekből miért nem váltak orvosok/fitneszoktatók/sportolók/mérnökök stb?
És az elején hangsúlyozom, hogy ne gyertek a lustaság kifogással, mert valahol annak is megvan az oka, nem csak egy légbőlkapott egyéni döntés. Ez arról jutott eszembe, hogy most megnéztem pár profilt a facebook-on (meg eszembe jutott néhány élettörténet az ismerősi körömből) és arra a következtetésre jutottam, hogy a veleszületett adottságok és a sikeres karrier brutálisan erős összefüggésben van. Pl. az összes orvostan hallgató/jogász/közgazdász csaj elképesztően átlag feletti külsővel rendelkezik valamint már a szüleik is nagyon intelligensek voltak. Illetve a Testnevelési Egyetemen végzett emberek közül egy sincs olyan, akinek az alkatáról ne ordítana, hogy genetikailag erős és fejlett. Vagy azzal a baromsággal szoktak még példálózni - amikor a focisták fizetéséről szól a diskurzus - hogy lehet utánuk csinálni és lehetne minden fiú focista (de mégsem az). Na vajon miért...? (költői kérdés)
Kérdésem az lenne, hogy miért hiszi minden sikeres ember annyira azt, hogy bárki bármit elérhet az életben, mikor rohadtul nem így van. Gyengének, krónikus betegnek születsz ehhez hozzáadódik egy jó kis tinikori depresszió és egyből romokban van az életed. De nem... te nyugodtan ki tudsz ebből kecmeregni, mindent le tudsz győzni, meg elérni és akármilyen álmodat valóra válthatod.... Hmmm.
Nem lehetséges az, hogy akik nulláról nagyon magasra jutottak/fel tudtak állni, azok is valójában inkább a genetikailag adott képességeiknek köszönhették a sikerüket, mint ilyen romantikus motivációs urban legend ideológiákat követve, hogy bárki elérhet bármit? Én hiszem, hogy minden ember sorsa a képességei alapján alapból el van rendeltetve és ezen csak minimális mértékben tud pozitívan változtatni.
válasza:Nekem rossz a genetikám, beteges vagyok és hízásra hajlamos. 4 éve 130 kiló fölött volt a súlyom (164cm-hez) és depressziós voltam. Hosszú hónapokig csak mentem a részmunkaidős munkámba, majd a nap többi részét ágyban töltöttem. Majd sikerült előrelépnem, elkezdtem diétázni és edzeni. A magazinosztogatós munkámat lecseréltem papírdobozok hajtogatására egy gyárban. Most ott tartok, hogy gyógyszerészetet fogok tanulni egyetemen, mert sikerült újra letennem az érettségit jobb eredménnyel.
Közben legjobb barátnőm hasonlóan pár év kihagyás és a KFC-ben ledolgozott idő után kezdi az egyetemet.
Egy ismerősöm 40 évesen 5 gyerek után kezdte tavaly az egyetemet kémia szakon.
Annyi a titok, hogy tenni kell azért, hogy jobb legyen.
válasza:Olyan jó volt téged olvasni utolsó válaszoló (21-es)!
Tudom hogy semmi kapcsolatom nincs veled az életben, de remélem jól esik így ismeretlenül is az elismerésem :)
válasza: válasza:Én meg azt nem értem, miért elvárás, hogy mindenki produkálja magát, mint egy bazári majom és miért kell csakis a megszetzett papírok, illetve munkahely, végzettség, jövedelem alapján megítélni/ elfogadni másokat? Sekélyes ez már nagyon! Ismerek intelligens, jó embereket egyszerű melósok között és suttyókat is, nagy emberek között. Nekem nem fontos, ki mit ért el, csak az, hogy milyen ember, mert az igazi értéke abban nyilvánul meg.
Nekem 140 az IQ-m, állítólag ez átlag feletti. Munkaügyi pszichológusnál derült ki, egy hosszas, kb 300 kérdéses teszt után, tehát valószínűleg reális, de egyszerűbb IQ teszteken is jól szoktam teljesíteni, mégis, csak szakmunkás végzettségem van, mert matekból tuti, hogy diszes lehettem, ami húzott le magával minden tárgyat, amiben számolni kellett. Anno 80-as években még nem volt matek felmentés, akinek nem ment valami, arra rásütötték, hogy lusta, mert ez volt a legegyszerűbb. Egy diszesnél nem segít a hagyományos korrepetálás sem. Így egyértelmű, hogy hiába voltam bizonyos humán tárgyakból kitűnő, a kutyát sem érdekelte (hol van magyarországon igazi tehetség gondotás? Biztos nem egy kis faluban). Szóval ez igen csak hátráltató tényező volt a tanulmányokban. Később, mire sikerült elég bátorságot szereznem, hogy mindenáron felsőfokú tanulmányokba kezdjek, mert a szándék megvolt, csak az önmagában édes kevés, addigra ott volt a család, gyerek, másra kellett a pénz, a tanulás sem volt sosem ingyen és nekem nem volt támogató hátterem. Jelenleg takarítóként dolgozom és az átlagfeletti intelligenciámmal, meg nagyratörő álmaimmal kitörölhetem a fenekem. Az élethez főként szerencse kell, szerencsés helyzetek és jó adottságok, valós lehetőségek, támogató közeg.
válasza:#24, Család gyerek miatt sohasem adnám fel az álmaimat. Ez a te döntésed volt.
Csak majd amikor robotok fognak takarítani pár éven belül, akkor mit kezdesz az intelligenciáddal?
Tanulni, fejlődni mindig lehet... ha kell hitelből, mivel ez befektetés a jövőbe.
Elpocsékolt, elpazarolt tehetség.
válasza:#24: Szerintem nincs ezzel semmi baj.
Döntések, következmények.
Te a családot választottad a karrier helyett, ezzel sincsen semmi baj, biztos szép családod van, legyél boldog amiatt!
A takarítást amúgy is el kell végeznie valakinek.
Gratulálok, hogy lepontoztátok 24-est. Ebből látszik milyen felszínes, gátlástalan világot élünk. Csak a pénz, a képzettség a fontos mindenek felett mindenkit lenézve.
21-esnek meg üzenem, hogy bizony nem lesz könnyű ám a gyógyszerész szak. Van olyan terület, amit durvábban kérnek számon, mint az orvosin. És hát úgy elmenni ilyen helyre, hogy másodjára kell érettségizni... Hát elég badarság belemenni. 5-ös lett a biológia/kéma emelt szintű érettségin, megvannak az alapok, azt gondolod, hogy ennyi kihagyással odavaló vagy? Hát... te tudod. Mindenesetre én semleges vagyok és nem vált ki belőlem pozitív érzést, hiszen ez a te döntésed volt. Ha szerencséd lesz, lediplomázol, ha nem akkor papírforma.
válasza:Kérdező, én kettes voltam matekból gimi negyedikben.
3-4 vig szakmát tanultés dolgoztam, de elhatároztam hogy mérnök-kutató leszek term.tudományos területen.
Nagynehezen újra, elsőre nem is sikerült. Nem vettek fel!
Egy évre rá újra megpróbáltam és összejött a ponthatár (amúgy 420 volt, szóval ehhez képest a mérnök infó kevesebb)
Első félévben kibuktam. Alig lett meg valami tárgyam. Mindenből megbuktam szinte. Fél évre hazaköltöztem és újrafelvételiztem.
Már újult erővel (elmentem pszichiáterhez, kaptam antidepresszánst) higgadtabban nekivágtam és minden esély ellenére... meglett már pár vizsgám, elsőre. Több bukdácsolásra sikerült. Főleg a matematika szigorlaton 3x megbuktam így majdnem kirúgtak végleg!
Aztán valahogy az agyam szép lassan ráállt a matekra, programozásra. Évek kemény munkájával.
Minden esély ellenem szólt, de végül sikerült.
MSc már lazán ment, egyből lett munkahelyem és jól keresek azóta is. Következő cél külföld. USA Nyugati-part. California... voltam már, kiküldetésben és ott fogok élni.
...de ehhez brtuálisan kemény melót kellett letennem az asztalra, 10 kudarc után is felállni. Nem picsogni, nem sírdogálni, meg öngyilkosságon gondolkozni.
válasza:*nagynehezen újraérettségiztem.
Illetve még annyi, hogy az agy szinte mindenre képes, csak szorgalom kérdése az egész.
2. Ha nem megy a proginfó végezz el egy egyszerűbb mérnök infót. Ezer van már ebből.
Munka szempontjából teljesen totál mindegy hol végeztél!
Haverjaim a Gábor Dénes Főiskola vicc szakán végeztek és mind programozóként dolgozik.
Találd ki, alakíts ki stratégiát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!