Melyik vall nagyobb EQ-ra?
1.: Amikor az illető nagyon szerelmes valakibe, és nagyon nehezen lép tovább, mindent megtenne a másikért, és mindent megtesz, hogy megpróbálja megmenteni a kapcsolatukat. Még akkor is, ha az már menthetetlen. Tényleg nagyon tud szeretne, és nagyon nehezen tud továbblépni, elefelejteni a szerelmét.
2.: Természetesen ő is tud szeretni, csak sokkal könnyebben, sokkal hamarabb elfogadja, ha rosszul alakulnak a dolgok. Egy-két hét és túl is van a másikon, nem depizik utána.
Vagy esetleg mindkettő rendelkezhet magas érzelmi intelligenciával, csak másban, és máshogy mutatkozik meg? Esetleg egyikük sem?
Átlagon felüli az IQm, EQmra annyit mondtak, hogy nagyon alacsony.
Talán még sosem voltam szerelmes, persze van akivel jól érzem magam, akivel le élném az életem, de ha azt mondaná mégse, az se verne földhöz..
A magas EQ abban mutatkozik meg, hogy az ember érti is az érzéseit és mások érzelmi reakcióit, nem csak érzi őket.
Ugyanis az érzelmek világában is létezik logika és következetesség, csak nem úgy, ahogy a racionális világ működésénél szoktuk meg. Első látomásra sokszor értelmetlen egy-egy érzés, de mindig van oka és kiváltója. Ezek összefüggését látni és megérteni már magas EQ-t (és IQ-t) követel.
Amit írsz, az egyik se feltétlen vall magas EQ-ra, csak az érzékenység szintjére.
Az első eset egy tipikus hős szerelmes és a maga módján önző a hozzáállása: itt arról van szó, hogy Ő nem akarja elengedni a kapcsolatot és nem biztos, hogy érti és érzékeli a másik fél valós problémáit. Ez a "halálosan szeretem őt, mert _nekem_ ez jó érzést ad." Mindezt anélkül, hogy tisztában lenne saját indíttatásaival.
A másik eset meg az, aki nem alakít ki elég mély kapcsolatot, nem tud elég mélyen érezni, ezért ha szeret is, hamar túllép az egészen, mert nem érintette az elválás se annyira mélyen.
A magas EQ valahol ott kezdődne, ahol ez a két véglet találkozik:
Elengedem, mert megértem, hogy ő hogy érez. Szeretem, tehát azt nézem, neki mi lenne a legjobb és ha menni akar, fájó szívvel engedem. De csak akkor, ha tényleg ez az ő boldogságának az útja. Előtte azért persze, hogy megpróbálom helyrehozni, de közben figyelem és értelmezem az ő reakcióit is: jó irányba haladok-e egyáltalán? Érek-e el pozitív változást nála is?
És persze: folyamatos kommunikáció és visszajelzés adása-kérése az adott állapotról.
Ha meg tényleg nem működik, akkor nem tartom vissza, akkor se ha nagyon fáj. Majd megküzdök vele, az én fájdalmam nem az ő terhe. Nem tapadok viszont bele az önsajnálatba. Megélem a fájdalmam mert ez része a folyamatnak, de aztán tudatosan a gyógyulás útjára terelem magam, és életem új szakaszát kezdem el, nem átkozva és nem hibáztatva a másik felet, aki miatt újra kellett kezdenem.
Valami ilyesmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!