Ez normális, hogy most élem meg/ki a tinédzser éveimet?

Nemsokára 21 éves (egyetemist fiú vagyok.

Általános és középiskolában a külsőmmel rengeteg gond volt. Csúnya volt az arcom (pattanásoky hegek), nádszál vékony voltam. Emiatt önbizalomhiányos voltam ezekben az években. Voltak barátaim hála az égnek, de nem jártam sehová. Nem adtam magamra, féltem az idegenekkel való ismerkedéstől, na meg a lányoktól méginkább.

Kb. gimi utolsó évében kezdtek a dolgok megváltozni.

A külsőm egyre jobb lett egyik pillanatról a másikra. (Elkezdtem vastagodni, az arcom is tiszta lett) elkezdtek felém közeledni a lányok. Sokkal több önbizalmam lett, elkezdtem divatosan öltözködni, viszont viszek bele egy kis egyéni dolgot is.

És ekkor döbbentem rá, hogy mennyi mindenről lemaradtam 12-18 éves koromban. Kimaradtak a középiskolás évekből az extra dolgok. A bulik, a haverkodás, a csajozás, a tipikus tiniség a városban bandázás stb. stb.

Engem pedig ez mindíg is vonzott. Mindíg azt akartam, hogy odalegyenek és sorba álljanak értem a lányok, mint az iskola vagy a város legmenőbbjeiért.

Hála az égnek most ez kiforrott és rengeteg ismerősöm, haverom és barátom van akik 15-19 évesek. Természetesen vannak velem egykorú és idősebb barátaim is, de most a hangsúly nem ezen van.

Tehát nagyon sokat lógok fiatalabbakkal, mert egy, nagyon jó a társaságuk, kettő, a teljes elégedettséget érzem olyankor, mikor velük töltöm az időt. Mert azt érzem, hogy én is kicsit még tini és középiskolás vagyok.

Persze ez nem azt jelenti, hogy olyanokat csinálunk, hogy szaladgálunk össze-vissza a városban és JBL-en Missht meg ezeket hallgatunk, hanem kultúrált dolgokra kell gondolni.

Külsőm alapján is mindíg 18-19 évet mondanak maximum rám, akik nem ismernek.

Szóval szerintetek ez nem "gáz", hogy most élem ki ezeket az éveimet? Néha úgy érzem, hogy furcsán nézhetnek rám emiatt. De sosem kérdeztem még senkitől.