Tinédzser korban normális nagyon sokat gondolni a halálra?

Ez az időszak végső soron arról a kérdésről szól, hogy "ki vagyok én", ennek pedig szerves része az elmúlás örök dilemmája. Úgyhogy szerintem nincs ezzel gond, és hát igen: ha egy ismerősünk meghal, akkor ezek a gondolatok még jobban felerősödhetnek.

Haláleset nélkül is normális, így meg pláne.

úgy van, magától fog elmúlni

Èn mèg csak 13 vagyok de előszeretettel ìrok illetve gondolkodok a halàlròl. A szüleim nagyon rossz nèven vettèk azt hogy engem èrdekel ez a tèma de mostmàr kezdik megèrteni hogy nem az öngyilkossàg èrdekel hanem a halàl. Maga az hogy ilyen titokzatos, megfejthetetlen. Remèlem kinövök majd belőle, mert vannak napok amikor mèg magamat is kèpes vagyok ilyen gondolat foszlànyokkal megijeszteni😅szerintetek ilyen fiatalon mèg nàlam is normàlis ez? Vagy ez màr inkàbb elgondolkodtatò?

#8 Nálad is oké. Sőt, szerintem még egy kisgyereknél is. Neki is veszteség, amikor meghal a dédi, nagyi, számára ugyanolyan érhetetlen, mint bárki másnak. Csak manapság meglehetősen tabusítva van a halál, kialakult elképzelés, hogy ettől jobb magunkat kímélni, emellett a gyásznak sem adnak elég időt, szlogen "az élet megy tovább"; hajlamosak depressziósnak titulálni, aki hónapokig, netán évekig nem tudja feldolgozni szerette elvesztését. Pedig egy teljes év gyászidőszak abszolút érthető, annak minden mozzanata (jeles napjai) eltelik a szeretett személy nélkül; ezt jobb megélni még akkor is ha fáj, mint lélekben menekülni előle és nem tudomást venni róla.