Miért változhattam meg?

Az utóbbi ~1 évben nagyon sokat változtam és fogalmam sincs miért.

Eddig is visszahúzódóbb ember voltam, de inkább nagyobb társaságban, tehát a családdal, barátokkal nem. Azonban az utóbbi időben a közvetlen közelemben élőkkel is zárkózott vagyok. A családomban meg is jegyezték hogy “miért nem mosolygok sose? nem örülök semminek?” vagy viccesen, de aggódva hogy “már nem is szeretsz minket?” mert már alig ölelem meg őket vagy adok nekik puszit elköszönéskor. Pedig én belül örülök és szeretem is őket, de olyan mintha mondjuk a mosolygás egy tiltott dolog lenne és amikor azon kapom magam hogy vigyorognék rögtön abba is hagyom, sőt az utóbbi időben már késztetést se érzek a mosolygásra. Ez önbizalomhiány lehet talán?

Már kezdek aggódni, mert már én is rájöttem, hogy nem tudom kifejezni az érzelmeimet és sok dolog, ami például boldogított eddig már nem is vált ki belőlem semmit. A végén már nem is lesznek érzéseim?

Mostanában a múlton is sokat rágódom. Rengeteg dolog van, ami miatt gyakran sírok és egyszerűen nem tudom elengedni őket (pedig nem is olyan komoly dolgok! egy kisállat halála az egyik múltbéli dolog például).

Úgy érzem jó életem van, nincs okom panaszra és nem hiányzik semmi. Akkor mégis miért változtam meg? Mitől lettem ilyen “érzéketlen”?

Tudom hogy ez az oldal nem egy pszihiáter, de kicsit megijedtem és jó lenne ha megnyugtatna valaki hogy ez normális és ez csak egy ilyen életszakasz vagy valami. :D