Miért van kevés tudományszerető/technikaszerető (szakmaszerető) ember?

Leginkább a felszínesség az oka. Nagyon sok ember tényleg egy pillanat alatt elunja, ha technológiáról van szó.

Múltkor mutattam egy képet (ami egy viccoldalon jött velem szembe) egy chip alkatrészről, ami nagyjából akkora volt, mint az ujjon a bőrredő. Tehát elég kicsi. Ez engem lázba hozott, nekem nagyon tetszett, viszont amikor megmutattam másnak, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy teljesen egyedül vagyok ezzel.

Illetve szeretek a munkámról is beszélni, mert kapcsolódik a technológiához. Nap, mint nap körbevesz, hiszen gyártunk. Szerencsére legalább a kollégák közt akad szép számmal, akikkel lehet ilyen témában beszélgetni és szoktunk is. Azok a legjobb beszélgetések, nem az, hogy tegnap bablevest csináltam.

Ezért sem megy az ismerkedés, mert az ilyen általános témákat meg én unom el nagyon hamar. Aki meg azzal indítja velem a beszélgetést, hogy *panasz* + aktuális időjárás, no hát őket rögtön el is kerülöm.

Egyébként én se értem. Annyi izgalmas téma van, és az emberek mégis a semmiről szeretnek jobban beszélni. Ha gonosz lennék, azt gondolnám: azért, mert ahhoz nem kell gondolkodni.

Ne viccelj már, Te nem jártál iskolába?

Nem tanultál fizikát, kémiát?

Technika órán mit csináltatok?

NINCS a tantárgya technikai részét gyakorlati szintem is profi szinten ismerő reál szakos pedagógus. Pont.

Kísérletet nagyritkán csinál egyik-másik, de az ugye macerás. Inkább benyomnak a projektorra egy youtube videót, vagy az okostáblán lepergetnek egy-egy animációt, de a legtöbben még azt se, csak elmondják, ami a könyvben van. Meg lehet így szeretni a technikai tárgyakat?

Zen okosság a tanításról:

- mondd el, és elhiszem,

- mutasd meg, és megértem,

- hagyd, hogy én csináljam, és megtanulom.

Hány ilyen iskola van ma nálunk?

Otthon mi mégy gyerekkoromban (mondjuk ~40 éve) csináltunk detektoros rádiót, LED-es villogót, autót szereltünk az apukánkkal, vagy segítettünk neki megjavítani a tévét.

Ma, ha nem vagy szakmabeli, jobb ha egy mai autónak fel sem nyitod a motorháztetejét, az AM rádióadás is megszűnik lassan, a gyereket sem nyűgözi le az astabil multivibrátor, amikor ott csipog a zsebében az okosteló.

Tehát? Az iskolából nem, a családból nem, akkor meg honnan kellene ráragadni a tömegekre a reál tudományok szeretetének?

3-mas, az a baj, hogy nagyon igazad van és ez igazából el is szomorít.

Noha szerencsére azért még mindig látni egy-egy kósza egyént, akiket még igenis érdekel. Végül is, annak idején nekem se úgy jött ez az érdeklődés, hogy bárki az arcomba tolta volna. Egyszerűen csak mindig lenyűgöztek az elektromos és mechanikus "kütyük" és a mai napig ez a gyermeki lelkesedés jön rám, ha bármi érdekessel találkozom.

De ettől még súlyosan igazak a szavaid és nem örülök neki, hogy ez így alakul.

Hiszen ha nincs meg ez az érdeklődés az egyszeri emberben, ki fog majd erre a pályára lépni, hogy fenntartsa/fejlessze tovább a technológiát és dolgozzon az iparban?

Hulla fáradtak vagyunk, mert munka / tanulás / esetleg a kettő együtt.

Nem mindenkit ugyanaz a tudományterület érdekel.

Nekem vannak autisztikus vonásaim és sok tudományos(abb) dolog érdekel, de másokat nem / nem az és untatom vele, de ha ők besélnek olyanról, amit én nem ismerek, én nem fogom érteni vagy unni fogom.

Miért felszínes téma amúgy a főzés, sportolás, növények, kreatív hobbik?

Én például (társadalmi élet szempontjából sajnos) nem nézek filmeket. Egész egyszerűen kevés a szabadidőm, az elmegy azzal, hogy futok fél órát, gondozom a növényeimet, netezek fél - egy órát és vége, aludnom kell. Eszembe se jut még csak a film szó se. Második este mondjuk főzök és 30 percet netezek, harmadik este meg tanulok / gyakorlok és belefutok egy problémába, így mire végzek, már réges-rég aludni kell. Negyedik nap valakivel találkozom. Bumm, eltelt 4 nap és eszembe se jutott a film vagy sorozat szó, nemhogy nézzek egyet. Ha meg nézek is, 10 perc után halálra unom magam, ha nem színezek, rajzolok alatt minimum.

Viszont én is szeretek főzésről, sütésről, sportolásról, növényekről beszélni. Nem vagyok csajos csaj, de néha így is szeretek a ruhákról is. Sőt, mivel festem a hajamat, így a hajfestésről is.

Egymás életéről pedig a legjobban. Mit csinált, hogy csinálta, mik a tervei, mi van a családjával.

Viszont nagyon sok férfi, aki programozó / szeret programozni, irtó sokat beszél erről a témáról akkor is, ha valaki látványosan halálra unja magát mellettük. Inkább ez a durva nekem.

Emberek, pihenjünk már kicsit szabadidőben + legyünk tekintettel arra, aki még csak nem is érti, amit mondunk.