Mire fel szidják és nézik le a fiatalokat az idősek?

Én az ilyen kötekedő, bunkó időseknek mindig csak egy valamit szoktam mondani:

"Tudja, a kor nem érdem, hanem állapot" Na erre aztán általában elnémulnak, én pedig továbbállok. Az értelmesebbje végiggondolja, a butábbak pedig úgysem fogják fel.

Egyetértek. Egy kezemen meg tudom számolni, hány értelmes 50 feletti emberrel találkoztam Magyarországon.

Gyanítom, h az önbizalomhiányok/frusztrációjuk túlkompenzálása miatt is ilyenek..

Azt látom, hogy idősek nagy része borzasztóan túlbecsüli a saját képességeit. Általában van egy szűk szakterület, amihez értenek, de ezen kívül szinte semmihez nem tudnak hozzászólni, és igazából azt se tudják, milyen képességek kellenek ahhoz, h a mai világban érvényesüljön vki.

a mai idősek nagy része a szociban félrenevelt egyszerű proli, ennyi. néha mosolygok rajtuk, de alapvetően sajnálom őket, ahogy majd összecsinálják magukat, annyira szidják a fiatalokat, h "bezzeg az én időmben", miközben megmukkanni nem tudnak idegen nyelven, vagy megoldani egy egyszerű informatikai problémát.

az 50 felettiek helyében inkább meghúznám magam, és megtanulnék viselkedni. Jó lenne, ha megtanulnék végre, hol a helyük, és nem okoskodnának, kötekednének, hanem behúznák fülüket farkukat.

Egy idős ember teljesen más korban nőtt fel, alig van köze a mai világban, próbál ragaszkodni a régi „értékekekhez”. Raádásul burokban élnek, nyelvet nem beszélnek, a kis környezetükben társalognak a hozzájuk hasonló nem túl okos emberekkel, így nem veszik, hogy buták.

Itt a gyk-n is láthatod, bizonyos idősek mennyire nem tudják, hol helyük. Most nemrég valami idős séf osztotta ki a fiatalokat, hogy ne menjenek ki külföldre, itthon tegyék jobbá az országot. Először ha élőben próbálna így nevelni, lehet, hogy úgy nyakon vágnám, hogy felállni nem tudna, aztán meg nevelgesse a családtagjait, ne idegeneket.

Aztán volt olyan is, hogy hosszú hajjal lilában bicikliztem, erre egy nyugdíjas polgárőr morgott valamit az orra alatt, de olyan is volt, hogy később kellett a Duna-partra mennem biciklizni, mert ott volt egy idős festőművész, aki mindenkinek kéretlen tanácsokat adott arról, hogy házasodjak meg, hova menjek biciklivel, mintha a gyereke unakája lennék, és egész világ meg a tanítványa.

A „Felneveltünk egy életképtelen generációt” című írás tényleg jó példa (valaki írta a GYK-n is) arra, mikor egy piacképes tudással nem rendelkező, egész életében keveset kereső idős tanárnő erős szereptévesztésben van, és meg van sértődve, amiért a tudása elavult és a fiatalok nem olyan szolgalelkűek, mint ő. A kedvencem az volt, amikor ezt az írást egy egykori főnököm, egy 100 kg- os érettségivel rendelkező nő is lájkolta, akinek a tudása kimerült a fénymásolásban. Ő is borzsztóan meg volt sértődve, amiért minden fiatal otthagyta a cégét, és továbblépett.