Ezt a tulajdonságot vagy hajlamot lehet örökőlni?

Sok mindenben különbözök apámtól, de egy negatív tulajdonságom nagyon hasonlít az övére, ez pedig a társasági élet. Apámhoz kb soha nem jönnek vendégek, ő sem megy sehova "csak úgy mert rég láttam" alapon, szóval nagyon beszűkült az ismerettségi köré, valszeg nincs is olyan barátja, akivel hosszabb ideje tartaná a kapcsolatot. Tehát a lényeg, hogy magától nem megy sehova, és nem is hívják. Én magamtól mennék mindenhová, mert megöl az unalom, de nem hívnak, mert nincs ki hívjon, gyenge a társasági életem. Néha beszélek a barátokkal, akik messze laknak, de annyira nem hiányzunk egymásnak, hogy találkozzunk. Néha néha szoba kerül, de általában sosem lesz belőlük semmi. Nekem szó szerint kb bármikor jó lenne, de nekik hónapokra teli van a naptáruk. Ez nornalis? Unokatesomékhoz pl állandóan jönnek a vendégek, és ők is állandóan megvannak hívva mindenhova. Anyámnál jobb a helyzet, neki vannak barátnői, hívják is ide oda néha és megy is, de olyan kb sosincsen, hogy most Apámhoz jönnének, ne anyámhoz.

Szóval visszatérve a kérdéshez, lehet, hogy azért nem tudok normális ismerettségi köröket kialakítani, mert ilyen géneket örököltem? 10 éves korom óta problémásnak érzem az ismerkedést. Itt főleg a szituáció megteremtése a probléma (nem érzem magam jól, ha tömegbe kell mennem, ezért az összes hobbim olyan, amit egyedül is lehet csinálni). Beszélgetni már tudok az érzelmileg és intellektusban hozzám illő emberekkel, de nem igazán tudom elerni, hogy egy egyszeri kellemes csevelyt tovabbvigyek arra a szintre, hogy lefixált találkozás legyen. Hiányzik, hogy olyan barátaim legyenek, akikkel nem az iskola közös rabsága hozott össze. Vagy nem a génekben van a hiba, hanem a neveltetéssel? Vagy közé nincs hozzá? Nem szeretnék apám sorsára jutni, hogy csak a munka, az asszony, meg a nagyra nőtt gyerekek, akik lassan már nem is otthon laknak.