Miért lettem ilyen?
Nem is tudom hol kezdjem. Talán az elején. Egyetemista vagyok, jó tanuló, felsőfokú nyelvvizsgára készülök, csinálom a jogsit. Van egy nagyon komoly célom -amit most részletesen nem fejtenék ki-, és az igyekezetem ellenére sem biztos, hogy sikerülhet megvalósítanom. Lelkileg nagyon megvisel ez a tudat, ezért mostanában elég gyakran sírok, túlérzékeny vagyok, mindent félreértek a témával kapcsolatban. A gondok akkor kezdődnek, amikor végzek a napi teendőkkel és egyedül maradok a gondolataimmal. Megölnek. Hasonlítgatom magam másokhoz, hogy csak én vagyok ilyen béna, másnak biztos könnyebben ment (elérni egy hasonló dolgot, amit én is szeretnék), mindig azt érzem hogy kevés vagyok és mi lesz ha hiábavaló minden igyekezetem. Sokszor sírtam már álomba magam az ilyen gondolatok miatt, másnap pedig felkelek, teszem a dolgom, estére pedig újra jön a magamba zuhanás.
Régen annyira életvidám, pozitív kisugárzású és gondolkodású ember voltam de most ezen a nyáron nagyon megváltoztam. Mi állhat e mögött?
válasza:Elég nagy valószínűséggel depresszió.Ha tényleg ennyire megvisel a dolog lehet megérné szakemberhez fordulni. Egy piszichológushoz elmehetsz néhány alkalomra, utána meglátod van-e értelme folytatni. Ha van barátod/barátnőd vele is leülhetsz akár, ha nincs valami közelebbi baráttal, talán családtaggal, akinek ki mered önteni a lelked.
Az egyetem borzasztóan stresszes tud lenni, ha valami normális szakon vagy, nekem is voltak ilyesmi gondjaim. Egy klasszikus tanács, hogy ne foglalkozz másokkal, van akinek könnyebb de van akinek 100x nehezebb mint neked, akármiről is legyen szó.
Kitartás, hidd el addig jó, amíg van valami célod az életben, még ha nehéz is lesz azt elérni.
válasza:Túlstresszeled magad. Nagyon szépen teljesítettél eddig és hidd el ezek nem vesznek kárba.
Ne gondolj arra, hogy nem fogod tudni elérni a célod, mert te is tudod, hogy képes vagy rá.
Igaz benne van a pakliban, hogy nem sikerül, de aztán újra lehet próbálni az egészet. Az még nem a világ vége ha egy kudarc ér. Az sosem baj. Tanulsz belőle, megerősít és jobb leszel.
Az egyik legrosszabb dolog, amit teszel, hogy másokhoz hasonlítod magad. Minden ember más, különböző képességekkel és lehet, hogy másnak könnyebben megy az, ami neked nem, de ez fordítva is igaz. Lehet neked az megy, ami másnak nem.
Talán lehetséges, hogy túl monotonok a napjaid és egy kis változatosságra lenne szükséged. Szerintem nagyon rágölcsöltél a célodra, ami nem feltétlen baj, de közben tudni kell minőségi időt tölteni önmagaddal és pihenni, lazítani.
Az esténkénti gondolataidat valahogy próbáld átváltani pozitívra. Gondolj arra ha eléred a célod milyen jó érzés lesz! Legyen ez a szemed előtt és hidd el nem vagy kevés hozzá.
Fel a fejjel és hajrá :)
Annyira jól esik, hogy ilyen motiváló dolgokat írtatok! Köszönöm szépen.
Már próbáltam megbeszélni néhány bizalmasabb barátommal, illetve a szüleimmel de egyszerűen nem értik, hogy nekem mennyire fontos ez. Könnyelműen beszélnek róla, én pedig úgy érzem nem is igazán érdekli őket ez. Meghallgatják, tudomásul veszik és annyi.
válasza:Bontsd a nagy célt kisebb célokra, lépcsőkre amik oda visznek, így hamarabb fog sikerelmeny érni, ami erőt és önbizalmat ad a következőre.
Én férfi létemre heti rendszerességgel sírok, vagy legalábbis könnyezek a gondom bajom miatt, szóval ne gondold, hogy ez annyira egyedi, hogy nem normális.
Rendben, megfogadom a tanácsod és kisebb lépésekre próbálom bontani a célt, így hátha még az önbizalmamon is dob egy kicsit.
Inkább csak azon lepődtem meg, hogy korábban egyáltalán nem voltam ilyen kis sírós, az utóbbi időben pedig annyira sokat sírtam, hogy már magam is meglepődtem rajta, hogy hogy változhat az ember ilyen kis idő alatt ennyit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!