Csak én nem értem a mai nők logikáját?

Én nem örülnék neki, ha háztartásbeliként anyagi függésben élnék egy férfitől.

Ha teszem azt férjhez mentem volna 18 évesen és elkezdtem volna szülni, aztán 10 évvel később a férjemet elüti egy ittas kölyök, és a férjem meghal, mit kezdek munkatapasztalat nélkül, gyerekekkel a nyakamon?

Figyi, próbáljuk kicsit más megvilágításba helyezni a dolgot.

Tételezzük fel, hogy olyan világ van, hogy a szüleid döntik el, kivel házasodsz, már gyerekként. Mondjuk beleszületsz egy jómódú családba, oké?

Apád jómódú haverjának meg születik egy lánya, és megegyeznek, hogy össze fogtok házasodni felnőttként.

Telnek az évek, te beleszeretsz a csinos, remekül főző Julcsába, aki viszont szegény, de neked a dagadt, pattanásos, buta, lusta, viszont jómódú Mancit kell feleségül venned, mert a szüleitek eldöntötték, és nem ellenkezhetsz.

Hogy tetszene?

Kerdezo lenezi a noket. Assa el magat.

No vagyok es sajat cegem van. A kis elettarsam elashatja magat a kis fillerjei miatt,amit havonta kap. Nem vagyunk kozos kasszan. Nevetseges lenne. Mindenki maganak vasarol.

Mivel enyem a lakas,igy o fizeti a rezsit. Ugyanis o nem volt kepes megvenni egy lakast.

Te meg a férfiakat nézed le, és az élettársad remélem elhagy, és szerez egy értelmes nőt.

Ezt nőként mondom és úgy, hogy a kérdezőt körberöhögöm. De te se vagy jobb, már bocs.

Na, akkor kedves kérdező, számold meg, hogy eddig hány nő válaszolt a kérdésedre és hány nő értett veled egyet.. szószerint egy se, velem együtt. Egyszerűen egy, hogy majdnem senki sem szeret valakitől függeni, másik, hogy nem mindenkinek fér össze a személyisége azzal, azon belül, hogy nő-e, vagy férfi, hogy függjön valakitöl. Pl. én, nő vagyok és aki fölém szeretne kerekedni, letiprom(nem vagyok feminista, nagyon tisztelem a férfiakat, de ezenkívül hihetetlenül büszke is vagyok). Soha nem viselném el, hogy valaki ne egyenlő félként kezeljen, ne beszéljük meg a közös munkát.. hogy ne egyenlően osztozzunk, megbeszélve mit-mit szeretnénk csinálni és a másik fél is hogy járuljon hozzá a dologhoz. vagy meg legyen határozva mi a dolgom és mi nem. Utálom a házimunkát, leginkább a szellemi munkák kötnek le egyébként. Ha valaki a boldogságom vagy a szabadságom elé állna(dolgozni az általad leírt esetben mindkettő), annak megkeseríteném az életét. Szóval.. mindezt csak azért írtam le, hogy lásd mennyire egy kalap alá veszed a nőket. Amilyent te keresel nagyon ritka, de ne add fel.

26/N

"

-És mi van a te világodban azzal aki nem talált pasit? Éhenhal?

-A nőn múlik, hogy talál-e. A legcsúnyább, legrosszab személyiségű nőt is szívesen elfogadná párnak valaki. "

Aha, szóval aki csúnya, nem túl kapós, az elégedjen meg az első emberrel, aki elviselné? És ha valaki nem akar olyannal együtt élni, akit nem szeret? Akihez nem vonzódik? Meg alapból, mi ez, hogy elfogadhatónak tartod a megrendezett házasságokat?

Abba is gondolj bele, hogy a férfiak általánosságban szinte bármelyik nő iránt tudnak szexuális vágyat érezni. Ha viszont nekem együtt kéne élnem egy férfivel, akihez egyáltalán nem vonzódok, sőt, undorodok, tudod milyen érzés lenne vele szexuális életet élnem? Pokol beengedni a testedbe egy olyan személyt, akit nem kívánsz. Márpedig ez hozzátartozik a házassághoz: hazamegy a dolgozó fáradt férfi és még este nyom egyet gyorsan az asszonyba, nem? Kíváncsi vagyok te mennyire tűrnéd, ha te lennél, akibe nyomnak. "Ez más, nem vagy homoszexuális, összehasonlíthatatlan". Hidd el egy nő is tud annyira szexuálisan undorodni egy férfitől, mint ahogy te undorodsz tőlük.

Szerinted egyébként az normális lenne, ha a nők az alapján választanának párt, hogy milyen a férfi keresete? Mert a te általad elképzelt világban így lenne. Az élethez, családalapításhoz pénz kell, tehát minden nő olyan férfit keresne, aki ezt minél inkább biztosítani tudja. Az egyetlen lehetősége egy nőnek a jómódú életre egy gazdag férfi találása volna.

A mostani világban szerencsére ez máshogy működik. Ha egy nő elhatározza, hogy szeretne jó körülmények között élni, akkor tud érte tenni saját munkájával. Természetesen így is fontos, hogy a férfi ne legyen munkanélküli, de mégsem játszik akkora szerepet a pénz.

Szerinted az baj, hogy a nők inkább dolgoznak, a társadalom hasznos résztvevői, mintsem haszonlesőként vadásznak a gazdag példányokra?

Most sokkal fontosabb szempontok is előtérbe kerülhetnek a párkeresésben. Tudok olyan szempontok alapján dönteni, hogy milyen a férfi személyisége, mennyire azonos a világnézetünk, mennyire hasonló az érdeklődési körünk - és így olyan férfit találhatok, aki egész életemben társam lehet, akivel mindig lesznek mély beszélgetéseink, akivel igazán élvezni tudom az életet.

Elég sekélyes személyiséged lehet, ha neked ilyen dolgok nem számítanak. De akkor te válassz valami öreg gazdag mamikát, aki esetleg eltart téged, és élj vele. De ne gondold, hogy egy normális ember így működik.

Aztán tegyük fel, a te világodban én beleszeretek egy nem túl magas keresetű férfiba, de mivel nekem a szerelem fontosabb, őt választom. Elégedjek meg azzal az életszínvonallal? Pedig általam akár megduplázódhatna a családi bevétel... Vagy ha esetleg véletlenül jól is keres, én miért ne tehetnék mégis hozzá? Bűn lenne, ha én pénzügyileg még kényelmesebb életet akarnék?

Arról ne is beszéljünk, hogy a nőknek is lehetnek álmaik és céljaik. Nem mindenki kizárólag a pénz miatt dolgozik, vannak akik tényleg akarnak dolgozni a az általuk választott munka öröme miatt.

Te pedig lehet, hogy eladnád magad a "kényelmes" otthoni életért, de a legtöbb ember nem akar úgy élni, hogy azt érzi valakinek folyamatosan tartozik. Pedig ha csak a férfi dolgozik, akkor legtöbbször azt gondolja, hogy a nőnek hálásnak kell lennie azért, mert az életét biztosítja. Én nem akarok egész életemben így élni, inkább élek egy őszinte, egyenrangú kapcsolatban.