Ez normális? Más is szokott ilyet csinálni?

Nem vagyok túl beszédes ember. Nem is szoktam túl sokat elmászkálni otthonról csak néha moziba meg ilyesmi. Inkább olvasok, rajzolok, zenéthallgatok. És legtöbbszor a csendet szeretem. Ezért sok időt töltök egyedűl és nagyon sokat gondolkodom, daydreamelek. De olyan sokat hogy az évek alatt már több saját világot alkottam más-más szereplőkkel akiknek saját háttértörténeteik vannak. Ezeket nem írom le (pl egy könyvbe) és nem mondom el senkinek csak ha épp úgy van akkor folytatom a történetet.

Ez már sokszor kínos helyzetbe hozott. Pl nem figyeltem mikor beszéltek hozzám, lemaradtam egy csoporttol mert nem indúltam el annyira belemerultem a 'világomba'.

Sokszor olyan mintha el is felejteném hogy ez az igazi világ létezik.

Azt hozzátenném hogy 19 éves vagyok...

Ti szoktatok ilyet csinálni?

És hogyan hagyhatnám abba?