Léteznek emberek, akik egyszerűen nem tudnak szeretni?

Kezdeném ott, hogy aki nem szereti saját magát, az szerintem onnantól nem tud szeretni igazán senki mást. Maximum az illúzióját tudja mutatni ennek. Az ilyen emberek szeretete olyan, amiben még ő maga sem biztos, de mégis megpróbálja elhinni. Léteznek olyan emberek, akik képtelenek kötődni? Emberhez, állathoz, munkahelyhez, lakáshoz, városhoz, országhoz? Csak sodródnak az életben, és pillanatnyi fellángolásokat éreznek, folyton cserélgetik a körülöttük lévő mindent, de tartós, hosszú ragaszkodást, szeretetet soha nem találnak magukban? Vannak emberek, akik csak a kapcsolatfüggőségük miatt vannak együtt valakivel, és igazából teljesen üres az életük? És a hűség együtt jár a ragaszkodással? Tehát, aki hű a régi kocsijához, munkahelyéhez, házához, az nagy valószínűséggel hű lesz a párjához is?

Én megmondom, nagyon ragaszkodó ember vagyok. És gyakran csalódnom kell, hogy csupa felszínes szeretettel sodor össze a világ.