Miért utálom ennyire, ha parancsolgatnak?

Utálom, ha azt gondolják, hogy valami azért csinálok meg, mert mondják. Tudom, hogy tipikus ilyen tinihisztinek tűnik, de emlékszem, hogy már gyerekként is nagyon utáltam, ha azt hitték a szüleim, hogy azért megyek haza, mert ők szóltak. Meg volt beszélve, hogy mittudom 5 ig hazamegyek, de azonkívül ne szóljanak. Most is az van, hogy tudom, hogy rendet kell raknom, én sem szeretem a rendetlenséget, de a szüleim elkezdték mondani, hogy mikor csinálod meg, csináld már meg és dacból sem fogom megcsinálni. Pedig nem vagyok rendelten, csak néha összegyűlik több ruha, meg most a bőrönd is itt volt. Légyszi ne mondjátok azt, hogy, ha az én gyerekem lennél addig nem ennél, míg rendet nem raksz stb. Válaszokat várok, hogy miért vagyok ilyen.