Passzív-agresszív viselkedést hogy tudnám legyőzni?

Sziasztok! A "többiek", a "szenvedő" oldal szemszögéből rengeteg cikk, leírás született arról, hogy hogyan kell kezelni a passzív-agresszív viselkedést. Arról viszont meglehetősen kevés, hogy passzív-agresszívként hogyan kezeljük a dolgot.

Van az életemben egy személy, akit nem nagyon kedvelek. A feleségem anyjáról van szó. Ezt nem fejtem ki bővebben, vannak olyan tulajdonságai és megnyilvánulásai,amitől a falra mászok. Viszont páromat nem szeretném megbántani, így ezekről az érzéseimről nem beszélek vele. Amikor megpróbáltam, sírás lett a vége.

Így kialakult az, hogy a társaságában passzívvá válok, önkéntelenül is kevés reakciót mutatok. Próbálom az interakciókat redukálni. Ezáltal kifelé érdektelen, unott vagyok. Pedig belül forrongok.

Anyósom nem rossz ember, de nem is egy szent. Az ő viselkedésének szakirodalmát keresve döbbentem rá, hogy valószínűleg enyhe szorongásos személyiségzavarom van. Az érzéseimről nehezen beszélek, félek a nekem nem tetsző dolgokat elmondani. Így kerülöm a konfliktust. Nem is nagyon tudom elmagyarázni, szavakba önteni az érzéseimet. Amikor ezekről beszélek, szégyenérzetem van, butácskának és nevetségesnek érzem magam.

Kíváncsi lennék a tanácsaitokra, hogy lehetne ezt a dolgot kezelni. Mit tegyek, hogy ne én legyek az az ember, aki családi összejöveteleken kussban fapofával, mindenkit utálva ül és duzzog a sarokban. Anyám is ilyen sajnos, tudom, hogy nem egyszerű a társaságában.

A segítséget előre is köszönöm.

31F