Segíteni szeretnék a depressziós embereknek, hol, hogyan tudnám ezt megtenni?

Nekem édesapám nagyjából 27 éve depressziós. Járt az ország egyik legjobb pszichológusához, több kezelést is kipróbált sajnos semmi nem segített neki.

Ezzel az a baj hogy a depressziós embereken nagyon nehéz segíteni, mert nem nyílnak meg vagy nem hiszik el azt amit a másik ajánl nekik vagy segíteni szeretne:(

Egyetértek az elsővel.

Voltam depressziós és egyrészt nehezebben nyíltam meg, másrészt, ha valaki adott tanacsot se ért semmit, mert nem éreztem az erőt, hogy megfogadjam, másrészt a tüneti kezelés nem egyenlő a gyökerek kutatásával.

Általaban a felszínt "adják ki magukból" a depressziósok és nem nagyon engednek mélyebbre mást, sokszor saját magukat sem.

Sokszor éreznéd úgy, hogy mintha a falhoz beszélnél, mert kvázi szóról szóra fogod leadni ugyanazt a monológot.

Arról nem is beszélve, hogy néha úgy bezárkóznak, hogy kvázi hozzájuk se tudsz szólni.

Ha mégis segítenéd őket, akkor először is tanulj pszichológiát.

Nagyon szép szavak. Kár, hogy nagyjából hazugság egy kemény esetnél. (:

Én pl pont ezért nem nyílok meg. Ezeregyedik alkalommal már nekem unalmas és nincs annyi energiám se, hogy még egyszer összeszedjem, mi a rák bajom van.

Csak azért írom, mert van ilyen eset is. Erre fel vagy készülve?

Mindent lehet egy jó módszerrel, kellő idővel és türelemmel. Minden ellenállás megtörhető.

Kérdés mindig de mindig csak az, hogy megéri-e annyi erőt belefektetni?

Jaj, eszembe jutott még egy valami.

Vagyis kettő, ami összefügg némileg.

1. Készülj fel arra, hogy, lényegében az energiádból adsz, lefáraszthat, elkedvteleníthet, esetleg a padlóra is küldhet.

Ha neked nem ez a főállásod, akkor kell a kapcsolatoknál, hogy Te is pozitívat kapsz még vissza, így működik egy egészséges kapcsolat, tőlük nem ezt kapnád.

2. Ez simán átmehet abba is, hogy másik fél átmegy energiavámpírba. A finom jelzéseket nem észleli, az aranyközépútban nem partner, a határozottságot tamadásnak veszi.

***

Lenne türelmed hónapokon át ugyanazokat a tanácsokat adni újra és újra, amit látszólag meg se fogad az ember, de átmenetileg jobban lesz tőle?

Lenne türelmed ahhoz, hogy nem tudsz mélyre ásni, mert ő maga is a felszínnél se bír beljebb menni?

Illetve, nagyon, de nagyon figyelni kell náluk, mert lehet, egy rossz napod és nem úgy szólsz hozzájuk, lehet mondasz valamit, amit másképp értelmeznek és lehet egy csúnya nézéstől kezdve maga az öngyilkosság rá válaszul.

Nekem szerelmi bánatom volt és mindig úgy éreztem a lelkemet, mint egy mosogatóban hagyott pohár, amit betettek az elzárhatatlan csap alá (a víz a fajdalom volt).

Ha kiöntik a vizet újra megtelik. A fő cél az volt, hogy megjavítjam a csapot vagy elmossam a poharat és a helyére tegyem.

Szörnyű volt.