Utált személytől egy szép ajándék/emléktárgy: mit tesztek vele?

“gondolom nem tudja, hogy látni se bírom őt. (Elég jó színész vagyok.)“

Én erre azt mondom, hogy kétszínű vagy, és álszent, hogy még el is fogadtad.

Nemtudom elképzelni, hogy ennyire utáljak rokont. Ha meg csak nem kedvelem igazán megtartanám és boldogan használnám olyankor csak az ajándék a lényeg nem a másik személye, vadidegen is a kezembe nyomhatná a buszon.

Exektől kapott dolgokkal csináltam azt, hogy félre raktam őket kicsit, amikor megbékéltem, leülepedett a szakítás okozta érzelmi vihar apránként újra előkerültek.

Én is voltam már hasonló helyzetben, és pár hét után tovább adtam a kacatot. (A s... fej volt főnököm adott mindenkinek valami jelképes dolgot, mikor elment máshova dolgozni.)

Szép volt, jó volt, de nem tudtam teljesen élvezni, mert mindig amikor ránéztem, rossz emlékek jutottak róla eszembe, ennyit még nem ért meg.

Hiszek benne, hogy mint ahogy teljesen értéktelen, semmilyen tárgyak is lehetnek felbecsülhetetlenek a hozzájuk kapcsolódó eszmei érték miatt, úgy hasznos, sőt, értékes dolgok is lehetnek nem kívánatosak, ha rossz emlékeket ebresztenek benned.

Ha tényleg annyira rühellem az illetőt (ami előfordul a felnőttek világában - nem mindenkire vághatod rá az ajtót, mint valami öntudatos kamasz, hanem hosszú távban kell gondolkodni) akkor én szívesebben adnám oda az ajándékot valaki másnak, akit tényleg kedvelek, és akiről tudom, hogy tetszene neki, és számomra így nyerne értéket.