Betegesen konzervatívnak érzem magam, mit tegyek?

Szerintem a szüleimtől jön. Ők gazdagok, apu sikeres üzletember, anyu fogorvos.

Náluk sikeres ember csak az lehet, aki gimnáziumba járt, és egyetemre. Szakközépes végzettségű náluk nem ember.

Ha van barátnőm/viszek haza egy lányt mindig megkérdezik, hogy melyik suliba jár. Ha szakképzős, a szüleim elkönyvelik “prolinak”.

Ugyan ez a barátaimmal is. Szerencsére egy értelmes, jó tarsaságom van, de ha esetleg összebarátkozom valakivel, akinek nem áll tervben orvosnak, ügyvédnek lennie, az már meg sem szólalhat kb. A házban. Szüleim félrehívnak ilyenkor, hogy ezeket a kapcsolatokat le lehetne építeni, és egy szofisztikált társasággal barátkozni. A vacsorázással is ez van. Nem mehetek 9-ig buliba, mert családi vacsora van otthon, ahol anyu süt-főz, mi mosogatunk bátyámmal.

Nem mehetek sehová, és elégge rossz, látni a haverokat már ilyen 7 fele a buliban, mi akkor kezdünk enni. Nem is az evésről szól az egész, hanem az együtt létről, de néha ki lehet bírni, ha nem vagyok ott.

Szerintem ez már beteges.

Én is komolyan veszem az életet, a sportot, a tanulást, de nem fogok valakivel azért nem barátkozni, mert nem “okosak”.

Bátyám is kezdi átvenni a stílusukat, és elég fura. Szabad idejében Széchenyi könyveket olvas, csak szivar és minőségi vörösbor, csak inget hord (19 éves), lenézi ha valakinek nem olyan nagy a szókincse mint neki, egy okoskodó hólyag. Engen nagyon idegesít, szüleim 200 évvel vannak lemaradva a nemesi korszakban, bátyám is valami vitéznek hiszi magát.

17/f