Hogyan lehet feldolgozni, ha lopással vádoltak?

Eltelt azóta 10 év, de nem tudok azóta sem napirendre térni felette. A három volt lakótársamról van szó. Ők már eleve együtt laktak, én érkeztem 4.-nek hozzájuk. Egyik nap az egyikük bejelentette, hogy eltűnt az órája. Segítettem nekik keresni. Valahogy nekik egyértelműnek tűnt, hogy én vettem el, hiszen én voltam az új, akit nem ismertek, és ráadásul nagyon csóró voltam, még kajára is alig volt pénzem. Ezzel összerakták a képet. Volt balhé, amiben természetesen kiálltam magamért, hetekig nem aludtam. Nem szóltak hozzám, kerültek, kiközösítettek. A végén nem bírtam tovább és a költözést terveztem. Már pakoltam össze, és úgy gondoltam kitakarítok magam után. Elhúztam az ágyamat, az íróasztalomat. Ekkor jobban beláttam a szobatársam ágya mögé, és megtaláltam az órát. Kiraktam az asztalára, és amikor hazajöttek, kiröhögtek, hogy biztos "visszahoztam", mert szégyelltem magam a lopás miatt. De én már nem akartam velük veszekedni, csendben leléptem. Az utána lévő pár év azért volt nehéz, mert ettől független egy suliba jártunk, és ott mindenkinek elterjesztették, hogy tolvaj vagyok. Így aztán nagyon nehezen ment a suliba járás is, a végén pedig nem volt erőm befejezni. Azóta is kísért a dolog álmomban, bár igyekszem nem ebbe élni a mindennapjaimat. Sajnálom, hogy nem volt elég erőm letojni őket és a céljaimra koncentrálni, és azt is, hogy nem volt eszem annak idején, talán ott kellett volna hagynom az órát az ágy mögött? Ilyen gondolatok járnak a fejemben azóta is. El lehet ezt valaha felejteni?