Volt olyan ismerősöd, akiről már fiatal korában lehetett sejteni, hogy öngyilkos lesz, és tényleg az is lett?

Én magamon is csodálkozok néha, hogy hova jutottam soha nem voltak öngyilkos gondolataim.

Manapság meg mindennap megfordul a fejembe egyszer legalább :D de nem merem megtenni.

Igen volt...

Az egyik nagyapám lett öngyilkos, ő fölakasztotta magát,úgy hogy térdelt...lényegében felállhatott volna, de annyira elszánt volt, hogy sajnos nem tette..

Előtte, egyszer megmentették. Az én születésem előtt történt, de így is még ilyen távlatokban is megviseli a családot. Az apukám találta meg(ez szörnyű "élmény")

Papáék 4-en voltak testvérek, sajnos egyikőjüket sem ismertem. De a mamám mondta, hogy hárman öngyilkosok lettek a 4-ből. Mamám egy elég "nehéz természetű nő" elmarta maga mellől a rokonokat.

És van egy bácsi, akivel nyáron jártunk egy busszal almát szedni. Ő mondta a többieknek, amikor kérdezték tőle, hogy miért hordja azt a kötelet, hogy mi a terve vele...de senki nem csinált semmit...és végül ő is megtette... nekem egy néni mesélte el miután, megtalálták, hogy látták nála a kötelet...

szörnyű.. már kb. 20 éve volt, de még szoktam rá gondolni.

Nem nekem van, hanem esélyesen én leszek az a barát.

...

Csak viccelek.

Nincsenek barátaim. XD

Néha azon csodálkozom, hogy én magam nem tettem meg.

Egész fiatalkoromban és húszas éveim első felében depressziós voltam. Utána múlt el pár évre, egyszerűen nem tudtam szomorú lenni. Jelenleg viszont 30 évesen úgy érzem a kiégés az egyedüllét (mások általi érdektelenség) és jövőkép hiánya az, ami egyre inkább szorítja a nyakamon a kötelet.

Igen volt. Egy színész srác volt,nagyon jó barátok voltunk és tudtam nem szeret élni.Mikor még itt élt,sokan voltunk mellette,úgy tűnt sikerült rendbehozni az elétét.De elkövetett egy hibát...hazaköltözött vidékre. Megszűnt a munkahelye itt de volt egy színdarabja,azt játszotta ott mellékesként.József Attila életéről szólt.Aznap láttam utoljára mikor,megölelt és annyit mondott: most olyan jó!

Másnap felakasztotta magát