Általában csak azért akarják lebeszélni az embereket az öngyilkosságról, mert sajnálják az illetőt, de maguk sem hisznek abban, amit mondanak?
"Ne csináld, az öngyilkosság nem megoldás" - mondják sokan.
Azt gondolom, hogy akik ezzel érvelnek, azok maguk sem hisznek ebben. Csak azért mondják, mert sajnálják az illetőt, de ők is jól tudják, hogy ez kamu. Tényleg van úgy, hogy az öngyilkossággal az ember jobban jár. Nem hiszek abban, hogy "lehet mindig változtatni". Van úgy, hogy egy ember végérvényesen elrontotta az életét, mint például én is.
Jobb lenne, ha inkább nem mondanának semmit, a "kegyes hazugsással" csak jobban éreztetik az emberrel, hogy egy semmirevaló.
Ja igen, megye kettőben szoktak az alkeszok a pálya szélén sztorizni a Kőbambi mellett, hogy vitte volna őket '72-ben a Juve, csak jött az fránya sérülés...:D
Szóval nem sportoltál, pláne nem csapatban. Ez a lényeg. Ezért használod rosszul a csapatsportok példáját.
Cáfolni nem tudom mit kellene még rajta tovább. A sportban a teljesítmény dönt, 98%-ban, persze van némi szerencse, bírói tévedés esetleg és hasonlók, de ezek semmit nem érnek a sportoló(k) teljesítménye és hozzáállása nélkül...
Inkább úgy látom, te nem tudtál válaszolni a 12. válaszban feltett kérdésre.;)
Azt a példát azért hoztam, hogy rámutassak: vannak élethelyzetek, amikből LEHETETLEN kijönni, csak a SZERENCSE dönt.
Megszámlálhatatlanul olyan mérkőzés van, ahol az élcsapat végigtámadja a mérkőzést SZERENCSÉTLENÜL kapufákat rugdos, aztán a 90. percben megítélnek egy büntetőt a szar csapatnak, amit az aztán bevág, és SZERENCSÉVEL győz. Ennyi!
A ZTE is annak idején így verte meg az United-et, SZERENCSÉJE volt, mert a játékos jókor volt jó helyen és SZERENCSÉJE volt, mert angolok nem vették komolyan a meccset, mert ha komolyan vették volna, akkor elkenték volna az angolok a magyarok száját, kb. úgy, mint 1 héttel később.
Szerencse, nem csoda, de ez ritka, ezért nem ide való.
Néztem anno a ZTE meccsét. Persze, szerencse volt, de annak a falábónak hinni kellett benne, és el kellett futnia a kapuig a 89. percben is. (Másik oldalról az MU sem erőltetett semmit, mert 5-0 után kutya nem lett volna kíváncsi a visszavágóra), szóval ismételten a saját teljesítmény volt az elsődleges.
Továbbra sem tudod a kulcskérdést megválaszolni, hol a határ, amihez valóban csoda kell, és hol van az ami bár elsőre nehéznek tűnik, de egyáltalán nem lehetetlen, csak be kell fejezni a hisztit és továbblépni.
Csoda-szerencse, ugyanaz. A magyarok SZERENCSÉVEL nyertek. A gól is szar volt, bárki berúgta volna, még egy NB3-as játékos is olyan közelről. Az angolok azt gondolták, hogy legyen egy jó napjuk a magyaroknak, SZERENCSÉRE így gondolkodtak. Az 5-0 is kevés volt a visszavágón. 7-8 góllal simán hazaküldték volna őket, csak megkegyelmeztek, mert megesett rajtuk a szívük.
Az, amiben én vagyok, hogy kikerüljek innen, ahhoz valószínűleg csoda kell. Az én életemnek már vége van, senki sem hisz abban, hogy vihetem valamire, már én magam sem. Ami rám várhat: megpusztulni a mélyszegénységben és vajas kenyéren tengődni. Ez így nem élet. Ezért is JOGOS, ha távozok az életből, mert NINCS kiút. Ha nem baxtam volna el a fiatalságomat, hanem gyűjtöttem volna pénzt, tanultam volna, akkor ma lenne lehetőségem de nincs.
30 évesen számomra itt a világvége. Egy kevés időt még várok, mert csoda történhet, de ha az nincs, akkor lehet véget vetek az életemnek. Feltéve, ha leszek hozzá elég bátor...
Az első oldalon még hangoztattad hogy nem vagy öngyilkos jelölt, sokat változott két oldal alatt a hozzáállás.
De mindegy, mivel nem tudtál továbbra sem válaszolni, ezért összemostad a szerencsét a csodával, aztán megmagyaráztad, hogy igazából neked valójában tényleg lefőtt a kávé.
Csak így meg nem ezt a kérdést kellett volna kiírni, hanem valami olyat, hogy lécci értsetek egyet, hogy meghalhassak...
Nem hazudgálunk, csak a mentális betegségedből kifolyólag képtelen vagy felfogni, hogy az estek túlnyomó többségében nem az öngyilkosság az egyetlen kiút.
Én is 21 évesen azt hittem, hogy nincs más lehetőség, de a családom miatt nem tettem meg, amit egyáltalán nem bánok. Utána kezdődött az igazi élet, és még csak ötösöm se lett a lottón. Én már 48 éves vagyok, voltak nagyon rossz és nagyon jó időszakaim. Olyan volt az életem, mint egy hullámvasút. Most is épp egy rossz időszakom van, de tudom, hogy 2-5 vagy 10 év múlva jobb lesz. Ez egy játék, vannak jó és rossz pályák/szintek, amiket végig kell vinni.
Semmiféle mentális betegségem nincs, csak reálisan látom a dolgokat.
Például micsoda hülyeséget írtál... 21 évesen :DDD Basszus, 21 évesen még az ember előtt az élet, az egy idióta, aki úgy gondolkodik, hogy vége.
Nekem már tényleg javíthatatlan a helyzetem, de egy 21 éves embernek még nem. Azelőtt ott van az élet.
Én már sokkal idősebb vagyok, és annyira elrontottam, hogy helyre sem lehet hozni. És haladok afelé, hogy az öngyilkosság legyen az egyetlen megoldás.
Igenis van úgy, hogy az öngyilkosság az egyetlen megoldás a fájdalmak enyhítésére, mert nincs kiút. Nagyon tapasztalatlan ember vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!