Általában csak azért akarják lebeszélni az embereket az öngyilkosságról, mert sajnálják az illetőt, de maguk sem hisznek abban, amit mondanak?
"Ne csináld, az öngyilkosság nem megoldás" - mondják sokan.
Azt gondolom, hogy akik ezzel érvelnek, azok maguk sem hisznek ebben. Csak azért mondják, mert sajnálják az illetőt, de ők is jól tudják, hogy ez kamu. Tényleg van úgy, hogy az öngyilkossággal az ember jobban jár. Nem hiszek abban, hogy "lehet mindig változtatni". Van úgy, hogy egy ember végérvényesen elrontotta az életét, mint például én is.
Jobb lenne, ha inkább nem mondanának semmit, a "kegyes hazugsással" csak jobban éreztetik az emberrel, hogy egy semmirevaló.
Végérvényesen elrontotta persze. Ez igaz, vannak célok amiket nem lehet elérni, ha egyszer már elcseszted. Viszont a célokat lehet igazítani a helyzethez és realitások mentén új célokat felállítani. Valahol ez a középút az öngyilkosság, és mindig van remény két végletes álláspont között.
Ha nem így lenne, akkor mindenki öngyilkos lenne 18 évesen, amikor rájön, hogy nem lesz válogatott sportoló, űrhajós, miniszterelnök stb.
“Jobb lenne, ha inkább nem mondanának semmit, a "kegyes hazugsással" csak jobban éreztetik az emberrel, hogy egy semmirevaló.”
Van egy ötletem: ne hangoztasd boldog-boldogtalannak, hogy te öngyilkos akarsz lenni, és akkor nem mondanak majd vígasztalást. Ez eddig nem jutott eszedbe? Tényleg kiborító az olyan barát is, családtag is, aki örökké csak bús pofával panaszkodik, öngyilkossággal fenyegetőzik, és a többi.
Amúgy megnézném a meglepett képedet, mikor szokásodhoz híven benyögöd annak a kevés embernek akik még szóbaállnak veled, hogy te szerencsétlen vagy, meg akarsz halni, blabla... és akkor mindenki csendben ácsorog, majd témát váltanak. Te lennél a legjobban kibukva, hogy már lebeszélni sem akarnak... szóval tényleg ne játszd a fejed.
Egy szóval sem mondtam, hogy öngyilkos akarok lenni. Megfordult a fejemben, hogy megteszem, de nem tudom, hogy képes lennék-e rá. Lehet igen! Lehet nem... Tehát vagy megteszem, és ezzel leteszem az összes lelki fájdalmam, vagy nem teszem meg, és tovább maradok az életben úgy, hogy mindennap szenvedek, de 1-2 élvetes pillanat jut nekem, amikor pl. megeszek egy pizzát... Valószínűleg nem tenném meg, de szomorú, hogy felmerült bennem, mint alternatív lehetőség.
Ettől függetlenül azt gondolom, a kérdés igaz: van aki tényleg végérvényesen elrontotta az életét-
"Tényleg van úgy, hogy az öngyilkossággal az ember jobban jár."
Ez azért nem igaz, mert nem lát senki a jövőbe, és senki nem tudja, hogy milyen lehet/lehetne az élete 10-20-30 év múlva. Olyan se létezik, hogy végérvényesen ellehet rontani egy életet, csak alkalmazkodni kell az új körülményekhez, át kell értékelni sok mindent, és élni az új lehetőségekkel. Az ember személyisége és felfogása is sokat változik az évtizedek alatt. Amit ma kilátástalan helyzetnek élsz meg, 10-20 év múlva butaságnak és nevetségesnek gondolhatsz majd.
"Jobb lenne, ha inkább nem mondanának semmit, a "kegyes hazugsással" csak jobban éreztetik az emberrel, hogy egy semmirevaló."
Ha nem kíváncsi valaki az ilyen válaszokra, akkor nem kell kérdezni semmit ezzel kapcsolatban! De nyilván azért kérdezik, mert bizonytalanok, és inkább segélykiáltás ez többnyire, és arra várnak, hogy lebeszéljék őket. Aki nem erre vár, az nem kérdez, hanem megteszi.
Itt az a legnagyobb probléma, hogy életerős, egészséges fiatalok fejében fordul meg leginkább, akiknek nincs rá komolyabb magyarázatuk, csak sivár, unalmas, egyhangú életet élnek, és ezt unják már, miközben számtalan lehetőségük lenne tartalmas életet élni.
#6
Nem értek egyet.
Vannak helyzetek, amikor valakinek a jelenlegi helyzete alapján simán megjósolható, hogy milyen lesz az élete. Egy 18 éves fiatal, akit otthon tartanak el, csak szar családban van, igen, viheti többre kitartó munkával, stb. De pl. van egy gangsta rap dal, ahol arról (is) rappelnek, hogy egy öregember elrontotta az életét, az utcára került, stb. és megöli magát. Nos, igen, annak az embernek már vége van, nem lesz neki jobb, kivéve ha pl. megnyeri a lottót.
Szóval igenis vannak olyan helyzetek, amikor az ember végérvényesen elrontotta az életét, mert olyanok a körülmények, hogy nincs lehetősége már arra, hogy normálisan tudjon élni, és itt most az élet több területéről beszélek. Ezekben az esetekben KEGYES HAZUGSÁG, ha azt mondják, hogy azért ne nyírd ki magad, mert még minden király lehet, mikor jól tudja, hogy nem.
Ha mindenképpen segíteni akar, küldje szakemberhez, de hazudgáljon, hogy kiemelkedhet még a gödörből, amikor vannak olyan élethelyzetek, amikor vége mindennek.
Ehhez egyébként nem kell öregembernek lenni, fiatalabbak is kerülhetnek ilyen helyzetbe. Szóval nagyon-nagyon nincs igazad.
"Az életeden mindig tudsz változtatni, vagy kérhetsz segítséget ha egyedül nem megy."
Ez az, amiben nem hiszek. Az életen lehet változtatni... egy ideig. Van azonban, amikor az ember elért egy olyan pontot, amikor le lehet húzni a rolót. A kérdés az, hogy nálam ez a pont elérkezett-e vagy sem. Azt hiszem pár éven belül megkapom rá a választ, mert még viszonylag fiatal vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!