Meg vagy elégedve az életeddel?

Néha igen néha nem.

Ha azt nézem, hogy 30 éves vagyok, nincs se lakásom, se párom és valószínűleg egyedül fogok megöregedni, akkor nem. Szakmailag sem úgy fejlődök ahogy szeretném és úgy alapvetően semmit nem értem el amit erre a korra el szerettem volna.

Másrészt, ha azt nézem, 26 évesen még egyetemről kikerült csóró voltam, depresszióval, pénz nélkül, kiszolgáltatottan. Ehhez képest mára van fix keresetem, bőven pozitívba jövök ki, nem kell nélkülözzek. Van céges autóm, pár barátom és elég sok szabadidőm amit aktívan töltök, természetben, túrázással.

Leginkább semmilyennek, jelentéktelennek mondanám. Nincs benne semmi igazán nagy siker, de bődületesen rossz sem.

Folyamatos anyagi gondok miatt nem.

Ha nem volnának snyagi gondjaim akkor se mondjuk, de egy fokkal jobb lenne.