25 feletti emberek, akik nem jártok bulizni, nem érzitek azt, hogy már nem is igazán éltek?

Élet = buli? Ne már!

Általában arról szokott szólni a vita, hogy a karrier legyen az életed értelme, vagy a családod, és hogy milyen szerencsések azok, akiknek mindkettő teljesen belefér. A buli semmiképpen sem. A buliból hazamész, a discoban lekapcsolják a villanyt, másnap felkelsz, és az életedben meg nem változott semmi (legjobb esetben is húzol egy strigulát, hogy egy emberrel többel smároltál / dugtál, na puff neki). A buli az kikapcsolódásnak jó, de nem az az élet.

Mondom ezt 25 év alattiként úgy, hogy járok bulizni. Bár elég sok 25 év felettit is látok amúgy. Gondolom a kérdező tini, és olyan helyekre jár, ahova a tinik járnak. Ezzel az égvilágon nincs semmi baj, de vannak olyan helyek ahova meg a nálad idősebb korosztály jár...

Már vagy 20 éves korom óta unom a bulikat.

Ha a szórakozás a kérdés, akkor persze, hogy azt csinálom. Túrák, utazások, új emberekkel való találkozás, vendégek fogadása az otthonomban, tanfolyamokra járás, sport. De az éjszakai csapatást nem tudom annyira élvezni, főleg, hogy pár éve sokkal érzékenyebben reagál az alkoholra a gyomrom.

Kérdező! A 8-ast megszóltad, pedig nem Neki, hanem neked van szükséged pszichiáterre. Ott nyavalyogj, hogy nem te vagy a bulikirály/királynő. Az üres fejed miatt ez neked már maga a vég!

Szegény!