Jó vagy rossz, hogy magamba fojtok dolgokat, hogy ne terheljek másokat?

A problémát át lehet alakítani kihívássá. A problémát senki nem szereti, a kihívást igen. A panaszt senki nem akarja hallani, de magadba folytod, az káros.

Írd le gondolat naplóban (ha kell leírom hogyan), az segít külső szemlélőként látni a hekyzetet és általában külső szemlélőként jobban látjuk, mit kell tenni. Meséld el egy plüss macinak, mint egy másik személynek és rá jössz a magyarázás közben, hogy mi a megoldás, mert nem magadnak adod elő, hanem másnak. Keress benne olyan pontot, ami feladat, kihívás és azt kérdezd meg a másiktól, miként tudná megoldani.

Nem találkoztam pszichológuson és bárpultos kiszolgálón kívül olyan emberrel, akit érdekel a problémám, vagy hallani akarja egyáltalán.

Ha gyakorin gondjaid vannak, lehet van, akinek a tarsaságodban ugyan úgy megvannak ezek a gondjai. Ezért átfogalmazva lehet róluk érdeklődni. (főleg, de nem csak fiatalok esetében van így)

Aztán ott van az önismeret. Azon is lehet dolgozni, és attól erősebb leszel, több gondodra találsz megoldást.

Ezzel nem azt éred el, hogy nem terheled, hanem azt, hogy úgy érzi nem bízol benne, nem álltok elég közel egymáshoz, hogy megnyílj előtte, nem fontos számodra, hiszen ha az lenne, nem rejtegetnéd előle a problémákat. Ettől ő még ugyanígy érezni fogja, ha nincs minden rendben és még jobban is fog aggódni, hiszen nem tudja pontosan, mi a baj és még azt is hiszi, hogy nem bízol benne. Több barátomtól kellett ezt megkapnom, hogy végre felfogjam, hogy nem tarthatok magamban mindent, hiába szeretném. Nekem pont nem könnyít semmit a lelkemen, ha beszélek a problémáimról, azt szoktam meg, hogy csakis egyedül oldok meg mindent, ráadásul eléggé megoldásorientált vagyok, felesleges idő- és energiapazarlásnak érzem a panaszkodást.. sokáig azt hittem ezzel nem ártok senkinek, de kiderült, hogy akinek fontos vagyok, az ilyenkor nagyon is érzi, hogy nincs minden rnedben és nagyon rosszul viselik, ha nem nyílok meg, hanem csak utólag mesélem el miután megoldottam, mint ahogy szoktam. Ezen tudtam tudatosan változtatni, bár most is csak a súlyosabb gondokról mesélek, a kisebbekről nem, de már ez is elég :)

Viszont ha te az a típus vagy, akin könnyít az, ha kiadja magából a dolgokat (mint az emberek többsége, ebből a szempontból én vagyok az UFO), akkor magadnak is ártasz ezzel, bele is betegedhetsz idővel.